Na akkor egy kis Brasil képekben először

Télbe mentünk, Brazilia legdélebbi részére, 3 városba: Porto Alegre, Sao Paulo és Rio de Janeiro. Most még nem bocsájtkozom itt nagy kalandokba és társadalomtörténeti fejtegetésekbe, majd a beszámolós bulin. No, de azt el kell mondanom, hogy ez a három brazil város egyszerre nagyon ismerős és vadul idegen. Nyilván ismerős, hisz van benne egy csomó európai, viszont a latinsága, a feketéi és indiánjai illetve mindezek keveredései, a favelák (nyomornegyedek) új tapasztalatok. A leggyönyörűbb embereket itt láttam életemben a legnagyobb számban. Jaj, és most nagyon tudnék mesélni, de majd legközelebb...

Sao Paulo reptér - focidrukkerek bámulják az összes beszállókapunál a meccset, a duty free-s nejlonzacskóból Johnny Walkerek kerülnek elő, jó a hangulat. A mellettem ülő kapitányt is le akarták itatni, de ellenállt.

Porto Alegre

A katolikus központ, itt volt a szállás, a tréning, meg a kaja
A központ kertje

Brazil zászló kötelezően mindenhol lóg

Dzsungelkert és függőhíd, mint instabil

Török bevándorló osztrák street dancer - marrokkói, izraeli és palesztin fiataloknak közösen street dance-et tanít, elég kemény...A brazil szegénynegyedesutcagyerekes projekt meglátogatásakor is tartott a csávóknak táncórát

Az alapító atya egy meglehetősen szépívű, fiatalos arcú hollywoody színészre hasonlít. Fotója az ívóballonon is rajta, egyfolytában szent(elt)vizet ittunk.

A buszjegyek egy ecuadori szemében

És más tükröződések - egy magyar és egy ecuadori egy lett szemében

Ez itt busz - felszállni csak elől, leszállni csak hátul lehet, a kettő között pedig kötelezően egy a budapesti Vidámpark hangosan kattogó ajtajához hasonló szerkezeten kell áthaladni - kövérek és zacskós-gyerekes anyukák számára lehetetlen vállalkozásnak tűnik, de mindig megcsinálják.

Bolondok és színészek, önkéntesek egy szervezetnél "Ha ittál, ne vezess!", egy anyuka alapította, akinek meghalt a fia autóbalesetben.

Vett minket a TV egy háztetőn, megjelentünk két újságban is

És ez pedig egy főtér, buszpályaudvarral és piaccal, mert hogy piac itt mindehol van, jó szar minségű cuccokkal

Az ég a szegény negyed felett

A kert télen - 15-20 fokot ígértek, de azért volt néha 30 is

Capoira edzésünk

Elment az áram

Vasárnapi családi ebéd, megsütnek besózva egy félmarhát és ezt nemzeti kajának hívják

Samba óra

Sao Paulo

Kilátás a 20.ról a brazil New York 5th avenueján

Utcaképek

Egy fülbevaló árus imája

Lefelé a 20.ról

Rio de Janeiro

Felszáll az ember a metróra, megy két megállót, azt kiszáll Copacabanan. TG csak azt kérdezte, hogy lefényképeztem-e egy képeslapot.

A templomok teljesen nyitottak az utcára, a mise szinte a flaszteren folyt

Rio legforróbb szórakozónegyede, a Lapa, ahol mi is elmerültünk két éjszaka

Egy ember ül, kis papircetlikre jegyzetel és pecsétel, mint egy utcai hivatalnok - egyébként valami szerencsejáték

Szarajevó

Csak gyorsan még elnézünk ide Brazilia előtt, mert ki kellett ugranunk ide is Brazilia után.

Szóval...12 órát vezettünk Budapestről Kaposvárra, majd tovább Pécsre, majd onnan Szarajevóba, egészen pontosan egy külvárosba, Vogoscaba, a Hotel Sunce-ba. Ugye, ez itt a Nap hotel, hát a törülközőn is nap vigyorog. Az idő borús, hogy fény jöjjön be a hotel szobámba, reggel félrerántom elégedetten a függönyöm, mosolyogva egy újabb szép napra tekintek ki ablakomból - gondoltam. Egy gyönyörű zöld domboldalt látok, két oldalán muszlim sírok tömege.

Kaptam Mostarból egy cipősdobozt, színültig teli arany színű cigarettadohánnyal (kb. 0,5-1 kg, és olyan puha, még így összesajtolva is, mint a párna). Mondják a legjobb minőség, hisz a múltkor a boszniai nők kiakadtak, milyen szar barna színű dohányból (Golden Virginia) tekerek cigit, Barbi tamponnak hitt füstszűrőkkel. Nos, kaptam mega méretű műanyag füstszűrőket is, nagyon szép fém cigarettatárcát és egy igen elegáns hosszú szipkát. Ez utóbbi valahogy még nem áll komfortosan a kezemben...még csak otthon mertem használni.

És végre vettem magamnak egy djezvat (ejtsd: dzsezvá) - mert tavaly júliusban elvitték, azaz a törökkávé vagy inkább bosanska főzéséhez és elfogyasztásához alkalmas kis kávészettet a bazárban, Szarajevó belvárosában és én ennek most nagyon örülök. Hoztam a bosanskahoz megfelelően porhanyósra darált kávét is.

Kérdeztük tolmácsunk, ő hova valósi...Hát csak elmosolyodott, elnézett oldalra. Mondja, arról a bizonyos híres helyről...Mi nézünk rá bután és kérdőn. Hát Kishegyesről - mondja. Továbbra is nézünk rá bambán. Majd végre felvilágosít minket, hogy innen származik a Rúzsa Magdi és a Lajkó Félix is.
Büdös drinát szívó szerb-magyar tolmácsunk tartott minket kókadtakat szóval a hazafelé úton a kocsiban. Hazajutni a cikkcakkba menésektől kb. 15 órán keresztül tartott. Na, de beszéltettük is őt, mert nagyon érdekeseket mesélt, pl. a slavaról (ejtsd: szlává) aztán meg arról is, hogy hogyan nem halltak meg egy patkányméreggel készített halászlétól.

Egyébként most bevallom töredelmesen műveltségbeli hiányosságomat: nekem csak most esett le, hogy a Rigómező az Kosovó. Szóval hogy a Rigómezei csata, az tulajdonképpen Kosovói csata. Kosovó teljes neve Kosovo Polje, ami szó szerint Rigók Mezejét jelenti.

Na, de vissza a szlávához. Szóval az ortodoxoknál minden családnak van egy védőszentje, a védőszent maga a szlává. Egy család szlávája férfiágon öröklődik, azaz mindig a férj hozza magával az új család szláváját.
Nem csak a családoknak, hanem intézményeknek, pl. az iskoláknak is van szlávájuk, pl. a Sveti (Szent) Sava, aki Szerbiában megalapította az oktatást a kolostorokban.
Vannak népszerűbb és kevésbé népszerűbb szlávák. Vannak böjtös és zsíros húst kell enni a napjukon szlávák. Tulajdonképpen névnapot az ortodoxok nem ünnepelnek, hanem a szlávájuk napját ünneplik meg az emberek, de így nem is az emberek egyénenként, hanem a családi kis közösség. Az ismerősök és barátok, tudják, mikor van egy embernek és a családja szlávájának a napja (csakúgy, ahogy mi is tudjuk a számunkra fontos emberek születés- vagy névnapját) és olyankor mennek kávéval, sütivel, stb-vel gratulálni az ünnepelteknek.
Van két női szlává, a Szent Petka és a Három kezű nő. Ezekről nem tudok többet. A legnépszerűbb a Szent Nicolaus, december 19-én, ő például böjtös, a napján kalácsot sütnek ohne tojás és a család tagja mind tör belőle, jelképezve ezzel az egységet és összetartozást. De igazán a Szent György a legtöbb család védőszentje. Mondja tolmácsunk, ebből is látszik, milyen sok Szerbiában a cigány. Megint nézünk rá hülyén, és kiderül, hogy Szent György a cigányok védőszentje is, így a cigánycsaládoké is.
Így gurulunk át Novi Sádon, azaz Újvidéken, ahol jobbra nézünk és látjuk a "Shanghait", már a századelő óta e néven emlegetett romatelepet.

Vissza Krakkóba

Ez az a bizonyos tér Krakkóban:

Karikatúrista (nem karika alakú turista, hanem olyan személy, aki karikatúrákat rajzol, és nem szervez, mert a legunalmasabb túrák lennének, nem úgy, mint a körtúrák, vagy ha nincs ilyen, akkor a körútak - na jó, abbahagyom) az ablakban

A klezmer band

Turistás lovaskocsi a jezsuitás templom előtt

Titkos ügynök aktatáskával megbújik a fa alatt és lopva hallgatja a zenét

Lebegő Jézus

Sakkozó öregek a folyóparton

Krakkóban még a repülők is csak keresztalakban húzhatják a kondenzcsíkot

Turista információ

A piac egyik bejárata

A piac

Elvis emlékmű a Krakkó széli erdőben, feje zseléből emelkedik ki, neve: Aleja Elvisa Presleya

Bányató

A Visztula partján

Ez nem a John Malkovich menet