Maratoni szülinapi vacsora az Olimpia(ba)n

...azaz szülinapos majdnem hányások és kulinális élvezetek sora

Köszönet a meghívásért!

Olvadozó Mennyei Mignon vélemény

Egy keményebb kritika

Én magam meg csordultig elégedett voltam, este fél 8-tól éjfélig ettünk. 1 + 6 +1 fogást. Valójában egy dolgot lehet kritizálni - részemről: 6-8 fogást enni igen csak elmebeteg. Nem csak a szegénység ellen folytatott munkámból kifolyólag, de úgy amúgy is.
Frissen lakkozott ciklámen körmös ujjaimat tudálékosan, modorosan keresztbefonva okoskodtam a tulajdonossal. Tőlünk nem kérdezte meg a szakács külön, hogy ízlett-e, viszont a pincér tényleg nagyon gondosan informált minket minden fogás összetételéről. Vártam, hogy mikor röhögünk már egy jót az egészen, de valójában nem volt olyan abszurd, sem bántó, belefért.
E. mondta, hogy ez valami mikroizés konyha. Most elfelejtettem mi is pontosan, de ha jól emlékszem egy nagy kísérletezés a különböző alapanyagokkal. Mikrovalamit nem találtam a neten, de valószínűleg a fúziós konyháról lehet szó, lsd Bűvös szakács blogján, mert kaptunk narancs/citrus olajjal lelocsolt ikrát is (vagy olyan ikraszálakat) a paradicsomos töltöttpaprikához. Nekem ez a fogás kevéssé jött be.

Milyen szerencse, hogy két hete megszállt valami vírus, talán pont a malacnátha, ezért felment a lázam, folyamatos hányingerem volt és rohangáltam a WC-re. Kétszer próbáltam meg bejutni a nyári helyettesítésű házi orvoshoz, ahol is jeleztem előre az ápolónőnek, hogy valószínű disznóinfluenzás vagyok. Utaztam is - tettem hozzá, hogy nyomatékosabban megrettenjen. Sajnos elég blazírtan felelte, hogy "Ó...akkor talán jobb lenne bemennie a doktornőhöz." Valószínűleg - válaszoltam és elhelyezkedtem.
A 4 órás rendelésből 3,5 órát ültem a kispadon, mindenkit behívtak előttem. És egy szót sem szólhattam, mert tényleg gondosan kiírták a IX. keres rendelő ajtajára, hogy nem sorrendben szólítanak. Először is mentek a bénák és nyomorultak - ezt értem, aztán a táppénzesek - ezt nem értem, aztán azok a nem táppénzesek, akik táppénzesnek mondták magukat (egy rosszalló ápolónői mosollyal megsimogatva) - ezt sem értem, aztán jöttek az öregek - talán még ezt is értem. De aztán valahogy pont 3,5 óra után mindig eljött az agyfelkúródás, én pedig sértettem kivonultam.

A betegség nem javulásából kifolyólag hányingerrel ültem végig két napot PozsonyBratislavában egy munkamegbeszélésen, és csak emiatt gondoltam, hogy akkor a legabszurdabb ételeket fogom ebédelni, hátha eldől a hányinger erre vagy arra. Mármint hogy elmúlik vagy okádok egy jót. Minden pozsonyi kisvendéglő étlapján volt csiga (mármint ahova betértünk). Hát kértem csigát, egybesütve paradicsommal és mozarellával. Kis kerek agyagtálban 5 kicsi luk. 5 kicsi likban 5 pici csiga fokhagymás-petrezselymes leveseses szószban, a tálka tetején karikázott paradicsom sajttal. A tálat pedig így ahogy van, bedugták egy sütőbe, sültrottyant, ami kijött, az pedig fenséges volt. Bár végig anolgul kommunikáltunk, a fáradtságtól egyszer véletlenül azt mondtam a pincérnek, hogy "Köszi!" ő meg rendes szlovákként mondta, hogy "Szívesen, jó étvágyat!". Nos, ennyit az állítólagos konfliktusról. Bár gondolom a fővárosban jóval kevésbé éles.

Aztán az én D.É. barátnőmmel főztünk csillaghegyi otthonában.

A sörös doboz nyitva volt.

Átevezve a rendes éves anyai nyaraláson a Velencei tónál, a Szúnyog sziget halászcsárdájában békát kértem (megkavarodtam, melyik a kötőjeles földrajzi név). Mert hát akkor folytassuk, gondolám. Kettőt kaptam petrezselymes krumplival. Deréktől lefelé szolgálták fel őket. A lábuk nyújtva, mintha éppen ugráshoz készülődve elrugaszkodnának egy lassított felvételen a földtől. Bizarr. Először késsel próbáltam az apró fokhagymás combokat és vádlikat lefejteni a vékony csontról, na de, így macerás volt. Úgy hogy kézbe vettem őket és téptem a húst a számmal. Szeretettel néztem vissza a szomszéd asztaloktól arcomba bámulókra az orrom előtt lebegő másik láb mögül. A békahús szintén fenséges, valójában olyan íze van mint a tengeri herkentyűknek általában, azaz kagyló.

És igeigeigen, tegnap este jött Olimpia. Először kaptunk kis kenyeret, kicsi vajjal. Majd mizó levest tojással, algával. A tojást másfél órán keresztül 67.5 fokon főzték. (A. mondta ez japán leves, szója masszából vagy miből.) E. otthagyta. Én a Balatonban nagyon nehezen viselem a hínárt, de ez itt a levesben finom volt. Utána valamilyen állat sült mája, illetve annak pástétoma díszelgett a tányéron. Talán kacsáé vagy libáé csípős mangóval. Szóval paprikás volt a mangó, na. Következett két kerek kagylószem - sajna elfelejtettem mivel, majd a töltött paprika furcsa körítéssel (lsd. fentebb). Ezt követte egy sült csirke sült cukkini virággal, fenyőmagos márványsajtos szósszal - és itt volt az a pont többünknél, amikor azt gondoltuk, hogy jön a menetrendszerinti hányás, ám ez kimaradt, de máris két szelet véres borjúval néztem farkasszemet. Végül pár kocka sajt, édesség. (A-nak vannak fotói ezekről mind.) Tényleg mindezt még leírni is durva. De azt hiszem boldogan emésztek.

Olimpia Étterem - 1076 Budapest, Alpár utca 5. - Telefon: (06 1) 321 2805. Email cím: olimpiaetterem@freemail.hu