2009/02/13

Korán

A címmel egy bizonyos napszakra hivatkozom és nem az egyik szent könyvre.

Ülök 8-kor a dunai panoráma előtt, nagyon balgán bámulva a monitort, várom a takarítót (Tibort, nem Viktort) az irodában és bambán megdöbbenve látom, hogy mennyi ismerősöm aktív már ilyenkor, pattognak le-fel a skype-on. Mit csinálnak? Tusolás és fogmosás között már olvassák az index-et, emailekre válaszolnak, háromszor szóltak már valakinek, hogy "Siess már, elkésem!"? Meg gondolom ilyenek. Jaaaaaaaaaaaaj, de hatalmasat ásítok most.
Tibor is megjött, de pont a WC-t kezdte el takarítani, nekem meg iszonyatosan kell pisilni. Ebben a szorult rekeszizomi helyzetben akkor írok a blogomra, pár napja úgyis fel vagyok háborodva.

A minap résztvettem a budapesti közösségi közlekedésben, amit ugye nagyon próbálok kerülni. Rájöttem milyen nagyon klassz. Én már nem tömegközlekedem, hanem közösségi közlekedem. Pislogok embertársaimra és megélem, hogy hozzájuk tartozom, a büdös, téli ájerben is együtt rázkódunk. Igen, ők én vagyok, én ők. Az én közösségem és minden, ami ott történik közlekedés közben az én ügyem is és felelősségem. http://kozossegikozlekedes.blog.hu/, és a kerékpárosokra is gondolva: http://kerekparosklub.hu/a-kozossegi-kozlekedes-es-a-kerekpar-kapcsolata.

Ennek tudatában szálltam fel - mert nagyon elkéstem egy fontos emberrel való találkozóról http://www.mott.org/ - csak két megállóra a Jászai Mari téren az én szívem csücske 6-os 4-es villamosra (ez gyerekkori maradvány). Valakik kicsit hangoskodtak. Egy pár. Részegek, de nem nagyon, koszosak, büdösek, talán éppen nem hajléktalanok.
Hirtelen akcióra leszek figyelmes, nő feláll, a férfit gyorsan otthagyja, hátra siet a villamoskocsiban. Talán le is szállt. Gondoltam is magamban, ez milyen fasza lépés egy dependens alkesz kapcsolatban.

A férfi, akit innentől kezdve embernek hívok majd, nagyon megsértődött. Némileg erőteljesebben szidta az életet, de főleg a nőket.
Mert a büdös kurváknak csak lakás kell, meg kocsi, na meg a geci...na az spricceljen belétek...Hitler is célt tévesztett, a nőket kellett volna kiírtani...stb.

Nos, hát mi is történik ilyenkor ott abban a közösségi közlekedésben? Well...
Agresszív megnyilvánulásra mindenki behúzza fülét-farkát nyilván, az utazók egymás között egyetértően rosszallóan pislognak, hogy ez mégis csak sok...
Az ember viszont nagy bánatában egyre jobban hergelte magát, és már kicsit a villamosülést is rugdosta. No, én azon gondolkodtam, hogy hogyan is lehetne ebből az állapotból kimozdítani. Szívesen bemostam volna neki azért, amiket a nőkre mondott, no de...agresszió sosem kifizetődő...hát akkor gerincesen eléállok, nagyon bátran nézek bele a szemébe és azt mondom, hogy...

Egyszer csak megjelent egy végtelenül sármosan jól öltözött skandinávos, vagy talán angol-szászos, de az is lehet, hogy német szőke, kék szemű harmincon sok éves jól fésült férfi. Ránézett az emberre és először külföldiül, majd tört magyarsággal felszólította, szálljon le. Mély csönd ült a villamos közö(n)sségére. Az ember is elhallgatott. Pár másodpercnyi reakció időt hagyva a külföldi újra szólt, már mérgesebben. Az ember csak nézett rá döbbenten, aztán ernyedt hangon megjegyezte, hogy ne szóljanak bele az életébe. A külföldi egyre dühösebb volt és beszólt nekünk is, Ha itt nem csinál senki semmit, akkor én teszek...Szálljon le!

Jött a Margit-híd Budai hídfő, a villamoskocsi ajtaja kinyílt. Én mindenesetre leszálltam, hátranéztem. A sármos külföldi konkrétan verekedést kezdeményezett, elkezdte leráncigálni az embert, aki pedig - nem meglepő módon - kapaszkodott és ijesztően dulakodtak.

Én elsiettem, felkavartan. Azt éreztem, hogy elmehet ez a külföldi is a jó büdös francba. Milyen jogon avatkozik ő bele az én közösségi közlekedésembe. És miért gondolja, hogy neki ehhez van joga, viszont annak az embernek nincs joga a villamoson tartózkodni...Ha pedig valamilyen közösségi egyezmény szerint nincs joga egy ilyen viselkedésű embernek a villamoson tartózkodni, akkor sem az agresszió, verekedés, a lehajítás az adekvát módszer tán. (Valakik erre azt mondják, hogy néha nincs más, és kiszámíthatatlan...)
Vannak speciális helyzetek ugye. Tudjuk, hogy az milyen, mikor valami egy bizonyos szituációban mehet (akár csak egy szóhasználat), de egy másikban ugyanazzal az emberrel már nem működik. Megvan a saját szabályrendszere a közösségi közlekedésnek? Tényleg le lehet hajítani valakit, ha így viselkedik?

Mindenesetre a megbeszéles után, a bizonyos fontos külföldi kollegával (aki egy Angliában szocializálódott cseh középkorú) és egy magyar kollegával megosztottam az esetet. Ők, azonnal, hangosan, élesen, egyértelműen emelt hangon rávágták, hogy ennek az embernek nincs joga a villamoson tartózkodni ilyen állapotban, mert veszélyezteti a közösség többi tagjának - ha nem is fizikai, de - mentális egészségét. (Abba már nem bonyolódtam bele, hogy ki ad jogot kinek és mire is?)
Majd ettől a fontos külfölditől megtudtam, hogy Londonban pár éve hoztak egy rendeletet, miszerint is büdös, koszos, agresszív ember nem tartózkodhat a közösségi közlekedés fórumain. Erre magyar kollega azt mondta mélyről felsóhajtva: oh, hát mi 100 évvel el vagyunk ettől maradva! Na ekkor már a szememet forgattam, gondoltam magamban, hogy én bizony akkor jobban szeretem a mi kis koszos büdös közösségi közlekedésünk, mint azt a puccos, túlkontrollált angol-szászt.
Szintén valakik azt mondják a londoni intézkedésre, hogy csak a terror veszély elhárítása miatt rendelték el.

És most itt tartok. Nincs igazságom ebben a kérdésben. De kíváncsi lennék, mit szólna a brit utazóközönség, ha Londonban, a tuti rendelkezésükkel együtt is, az este 11 órára iszonyatosan berúgott, hangoskodó, veszekedő, sokszor szánalmasan kinéző ám mégis az esti londoni városképhez tartozó, bizonyára néha undorítóan beszélő, és néha össze-vissza hányó embereket el kezdeném lehajigálni a double deckerek tetejéről. Pedig ők állítólag 100 évvel előbbre vannak, minimum a közösségi közlekedésben...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal