Jaj, nyusziiiiiii

HVG 38. szám, 4. oldal, Tartalom, bal felső kép

Mici búcsúzik és készül az újra

Augusztus 29., szombat, az elköltözés előtti nap

- Szia G., akkor csináljuk meg az elszámolást.
- Jó, na akkor sorold nyugodtan, mik történtek itt a lakásban.
- Első a telefonszámla. (Ezen hamar túl voltak)
- Második, a megevett élelmiszer. Hát, nehéz megbecsülni... (Megállapodtak)
- Harmadik, na ez lesz a legnehezebb (erről Micinek eszébe jutott az az irredenta vers, amelyet nagyanyja szavalt pár évesen a húszas években az általános iskolában és amit nagy gonddal neki is megtanított: "Három könnycsepp szempillámon, nehéz, forró mind a három. Az első...A második...harmadik... - a teljes szöveg bónusz, később): lámpa, kő, fal, stb....(Osztottak, szoroztak, megoldották, Mici jól jött ki, korrekten.)

N. is ott volt velük, próbált résztvenni a listázásban.
- N., hány pohár törött össze N.?
- Kb. 5. De nem tudom pontosan.
- Más valami?
- Nem tudom.

Mici izgulva és kíváncsian feküdt le, azzal a vággyal, hogy másnap estétől nyugodtan alhat otthon vagy máshol, nem kell azon aggódnia, mi történik a lakásában. Azt egy percig sem gondolta, hogy N. egyszerűen ki fog költözni. Ezért óvintézkedéseket is tett, szólt barátainak, hogy segítségre lehet szükség, legalábbis a fizikai jelenlétükre.
I., aki az utcán szerezte tetemes élettapasztalatát, mondta, szívesen jön és segít, de túl sok embert ne hívjon, mert akkor egyszerre sok feszültség csaphat össze...ő majd jön, azt elintézi...
Mici felsóhajtva mondta jó, de persze csak végső megoldásként.

Augusztus 30., vasárnap

Reggel 7 óra

Fürdővíz zubog.Császkálás és tevésvevés hangok. Mici a takarója alatt izgatottan hallgatózott és örömmel töltötte el a déli 12 órás határidő.

Reggel 8 óra

- Sziaaaa...
- Szia N. Jó korán keltél.
- Ááááá, megint nem aludtam semmit...

9.00

- Segítek szívesen pakolni N. ha akarod, kiteszem itt a konyhai cuccaidat...meg itt vannak a cipőid is az előszobában...
- Ne, ne egyedül szeretném - és ezzel a lendülettel katonásan visszapakolt mindent oda, ahol volt.

Calma, calma - mantrázta Mici magának -, túlságosan siettetni sem jó, a cél szentesíti az eszközt...na jó, de mi az eszköz? A várakozás? Az erőteljes hangvétel? Ez az, amit senki sem tudott.
Egyet tudtak I-vel, hogy az egyenes, őszinte kommunikáció vezethet sikerre, ha az sem, akkor...Micinek még egy alkalmazható megoldás jutott az eszébe: ha a 12 órás határidőig nem történik semmi, és nem lehet N-t szép szóval rávennie a pakolásra, akkor kitárja a szobaajtókat és nekifog a lakás átrendezésének, felhúzza a redőnyt, kitoszigálja N. szobájából a bútorokat és ezzel párhuzamosan hátha N.-t elkapja a helyzet megváltoztathatatlanságának a felismerése és így rá lehet venni a pakolásra.

9.30

- N. látom azt a lámpát még jobban sikerült összetörni, mint ahogy volt...(És ezen a ponton Mici agya elszállt, a calma-nak annyi volt, és átment genyóba. Neki állt pakolni.) Nahát, itt ez a kosár, jaj, kiborult...(Effektíve kiborította.)
- Ne, van benne törékeny is!
- Hát igen, a lámpám is törékeny volt...
Mici emelt hangon magyarázta, hogy biza az ő dolgainak összetörte is elég rosszul érintette őt magát. Ekkor N-ben elpattant valami, némi fenyegető hangnemű késszúrás is szóba került és ezután Mici felhívta I-t és az unokatestvért, hogy jövetelük szükségességét megerősítse.
Mici N. kulcsait begyűjtötte az ajtóból, majd leült csöndesen új névtáblát fabrikálni a postaládájára, mert az már pont elég rég óta tépetten ficegett. Csak később jött rá, mennyire szimbolikus volt abban a helyzetben a névtábla készítés.

11.30

I megjött. Micivel leültek a konyhába és csevegtek. N. szórakozottan kijött, bemutatkozott, majd visszazárkózott a szobájába.

12.00

I. a kivülálló szereplő magabiztosságával mindenkit körbehívott, az unokatestvért, aki megígérte, hogy 13 órára ott lesz, N. volt pasiját, hogy a cuccok elszállításáról gondoskodjon valaki - ugyanis N. nyilvánvalóan nem intézett semmit. I. stratégiája az volt, hogy rápakolja a megoldást N. hozzátartozóira, az ő ismeretlensége pedig biztosította pozícióját, mivel senki nem tudta bemérni, meddig megy el az új szereplő.
- Hát hogy milyen szituba keveredtél te is? - jegyezte meg I.
- Miért? - kérte ki magának Mici - Egy hónap közel rendben volt, jó, egy bajba jutott emberrel nem könnyű az élet, de ok volt, még őszinte, utána jött csak a sok furcsaság. Két hét után felmondtam és kapott két hetet az elköltözés megszervezésére, ez korrekt szerintem.

N. megint kijött. I. mondta neki, hogy unokatestvére mindjárt itt lesz és a volt barátját is felhívta, ő pedig segít elvinnia cuccait.
- Jaj, neeeeeeeeee, ja de rossszzzzz...- és N. visszaszaladt a szobájába.

- I. most mit csinálunk? - kérdezte felsóhajtva Mici.
- Semmit. Várunk. Az unokatestvér és a volt pasi majd megoldják.
- Ja. Hm. Pedig arra gondoltam, hogy milyen faszán megoldom majd én...
- Á nem kell...ilyenkor ez a stratégia...majd a többiek...Egyébként igaz, ez a csaj elsőre tényleg tök helyes, normális, kicsit ábrándosnak néz ki. És csak 1-2 hónap volt. Egyszerűen csak belenyúltál egy nem szerencsés bérlőbe.
- Ja...

13.00

- Szia G.
- Sziasztok! Na mivan, hogy vagytok? N?
- A szobájában.
- Na megnézem.

G. rohant ki a az aranyhallal.
- Ott szárította egy kanálban...megmentettem.

Szegény hal már barna volt és kapkodta a vizet befele.

G. ráparancsolt N-re, hogy szedje össze magát. Egy óra múlva felöltözve állt a konyhában, hogy kész van, mehetnek.

-Összepakoltál? - kérdezték N-t egyszerre hárman.
- Nem...majd ha visszajövök.
- Ide már nem jössz vissza - kiabálták szintén egyszerre.

És akkor végre N. nekiállt pakolni, Mici vele volt ezalatt, és tényleg neki fogott a lakás abszolút visszarendezésének. Bérlő ide egy ideig biztos nem teszi be a lábát.

16.00

- Kész vagyunk.
- Szia G. Szia N.
- Szia - mondta N. sértődötten. Az aranyhalat a műanyagpohárral együtt becsomagolta egy nejlonzacskóba, kanyarintott rá egy csinos fogantyút és útnak indult egy vesetáskával és a szegény vizes élőlénnyel a semmibe.

A volt pasi persze csak 4 nap múlva vitte el a cuccokat (Mici határidőkkel és N. cuccainak folyósóra való kipakolásával fenyegetődzött), közben negédesen folyamatosan bocsánatot kért mindenért, amit N. csinált (Mici furcsán nézte, mi a francnak is kér ez a búgó hangú csávó bocsánatot olyanért, amit nem ő tett), és agyon smúzolta magát hogy mindenáron meg akarja szerelni Mici konnektorjait. Mici tudta, hogy ezt most bármilyen értelemben értheti, ám ezzel a kiváló lehetőséggel valahogy mégsem élt...
N. még kétszer telefonált este, hogy Micinél aludhasson, majd más megoldás után nézett.

Napok múlva már Mici is újra jól tudott aludni, megint átrendezte a lakást, kimosta az összes létező lakásban fellelhető logó, fekvő textilt és szőnyeget, port törölt, még az utálastos porszívót is a kezébe vette. Majd úgy döntött, hogy rendez egy revival bulit az újonnan visszanyert terében.