Szörnyeteg

"Figyeljen, nekem meg kell köszönöm a vasárnapi sms-ét. Mert maga igazán bűbájos tündérbogár módjára kezelte az én gyermekded, önző hisztis követelésem, ami persze sok mindenkit elért aznap. Én tényleg, tényleg, tényleg nagyon ki voltam akkor akadva, hogy nincs játszópajtásom vasárnap délután-estére. De aztán persze akadt és lett tánc, meg nagy dalolás, mulatság a Városligetben.
És, és, és hülye egy dolog, akár rosszul is eshet valakinek, hogy nem úgy keresem meg, hogy ő vele akarok találkozni, hanem azért jelentkezem, hogy mentsenek meg aznap estére és szolgáltassanak jó társaságot. Ez azért már igazán önző dolog...tudom.
Tudja, én nem rég szakítottam, és amikor szakítok, vagy ha más szakít velem, akkor én futok. Én olyankor nem tudok otthon lenni. Szóval másfél hete megint pörgök és olyankor engem meg kell menteni. Futni olyan, mint Nasztaszja Philippovnának lenni. Május 10 előtt nekem necces az összefutás, utána nyugodtabb...Remélem jól van és csókolom!"

Mindjárt visszabrazilozom magam, "de valamit még muszáj megosztanom, mert tudom, hogy maga érteni fogja. Elkövettem valamit, amit nem lett volna szabad. Vagy mondjuk, jobb lett volna elkerülni.
Mondja, pofozott maga fel már nőt? Vagy ilyen messzire el sem kell menni. Volt már maga valahogy agresszív nővel? Megrázta mondjuk, vagy valami ilyesmi? Persze nem csak fizikailag lehet agresszívnak lenni...
Én ütlegeltem ennek a szegény embernek a fejét és a mellkasát a szakítás előtt. Szőrnyű volt. Ráadásul egy angolnak. :)
Megvan ennek a maga oka, azt most itt nem részletezem (...én, én, én valamire nem tudtam rendesen nemet mondani és már megint belekerültem, ahelyett, hogy kiléptem volna...).
És persze nekem borzasztó, földön túli lelkiismeretfurdalásom lett, bele is betegítettem magam, önbünti, hasonlók...
És azon kívül, hogy a nagy, mély beszívó fekete spirált meg a hülyeséget próbáltam kontrollálni és egyszerűen, világosan levonni a tanulságokat, aztán menni tovább, én biza egy szörnyetegnek éreztem magam, és arra gondoltam, hogy a Földet is, engem is meg kell menteni a szörnyetegtől bennem és valójában nem is lehet jobbat tenni, mint likvidálni. Engem.
És akkor én Rogozsint kerestem egy pár napig. Tudja, én szeretem Rogozsint."

Szeretem, mert bevállalta, hogy mindig megmenti N.Ph.-t és hogy egyszer csak meg kell ölnie, nem is tudta volna máshogy megmenteni...
N.Ph.-t sosem éreztem őrültnek, magamat sem. Nem értettem, hogy Miskin herceg miért gondolja N.Ph.-ról, hogy őrült. Nem volt őrült. Csak kissé hisztérikusan őszinte és mindig meg kellett menteni. Rogozsin is és Miskin herceg mindig megmentették, egymástól is. Aztán ültek együtt a hallottas ágyánál.