Szarajevó

Csak gyorsan még elnézünk ide Brazilia előtt, mert ki kellett ugranunk ide is Brazilia után.

Szóval...12 órát vezettünk Budapestről Kaposvárra, majd tovább Pécsre, majd onnan Szarajevóba, egészen pontosan egy külvárosba, Vogoscaba, a Hotel Sunce-ba. Ugye, ez itt a Nap hotel, hát a törülközőn is nap vigyorog. Az idő borús, hogy fény jöjjön be a hotel szobámba, reggel félrerántom elégedetten a függönyöm, mosolyogva egy újabb szép napra tekintek ki ablakomból - gondoltam. Egy gyönyörű zöld domboldalt látok, két oldalán muszlim sírok tömege.

Kaptam Mostarból egy cipősdobozt, színültig teli arany színű cigarettadohánnyal (kb. 0,5-1 kg, és olyan puha, még így összesajtolva is, mint a párna). Mondják a legjobb minőség, hisz a múltkor a boszniai nők kiakadtak, milyen szar barna színű dohányból (Golden Virginia) tekerek cigit, Barbi tamponnak hitt füstszűrőkkel. Nos, kaptam mega méretű műanyag füstszűrőket is, nagyon szép fém cigarettatárcát és egy igen elegáns hosszú szipkát. Ez utóbbi valahogy még nem áll komfortosan a kezemben...még csak otthon mertem használni.

És végre vettem magamnak egy djezvat (ejtsd: dzsezvá) - mert tavaly júliusban elvitték, azaz a törökkávé vagy inkább bosanska főzéséhez és elfogyasztásához alkalmas kis kávészettet a bazárban, Szarajevó belvárosában és én ennek most nagyon örülök. Hoztam a bosanskahoz megfelelően porhanyósra darált kávét is.

Kérdeztük tolmácsunk, ő hova valósi...Hát csak elmosolyodott, elnézett oldalra. Mondja, arról a bizonyos híres helyről...Mi nézünk rá bután és kérdőn. Hát Kishegyesről - mondja. Továbbra is nézünk rá bambán. Majd végre felvilágosít minket, hogy innen származik a Rúzsa Magdi és a Lajkó Félix is.
Büdös drinát szívó szerb-magyar tolmácsunk tartott minket kókadtakat szóval a hazafelé úton a kocsiban. Hazajutni a cikkcakkba menésektől kb. 15 órán keresztül tartott. Na, de beszéltettük is őt, mert nagyon érdekeseket mesélt, pl. a slavaról (ejtsd: szlává) aztán meg arról is, hogy hogyan nem halltak meg egy patkányméreggel készített halászlétól.

Egyébként most bevallom töredelmesen műveltségbeli hiányosságomat: nekem csak most esett le, hogy a Rigómező az Kosovó. Szóval hogy a Rigómezei csata, az tulajdonképpen Kosovói csata. Kosovó teljes neve Kosovo Polje, ami szó szerint Rigók Mezejét jelenti.

Na, de vissza a szlávához. Szóval az ortodoxoknál minden családnak van egy védőszentje, a védőszent maga a szlává. Egy család szlávája férfiágon öröklődik, azaz mindig a férj hozza magával az új család szláváját.
Nem csak a családoknak, hanem intézményeknek, pl. az iskoláknak is van szlávájuk, pl. a Sveti (Szent) Sava, aki Szerbiában megalapította az oktatást a kolostorokban.
Vannak népszerűbb és kevésbé népszerűbb szlávák. Vannak böjtös és zsíros húst kell enni a napjukon szlávák. Tulajdonképpen névnapot az ortodoxok nem ünnepelnek, hanem a szlávájuk napját ünneplik meg az emberek, de így nem is az emberek egyénenként, hanem a családi kis közösség. Az ismerősök és barátok, tudják, mikor van egy embernek és a családja szlávájának a napja (csakúgy, ahogy mi is tudjuk a számunkra fontos emberek születés- vagy névnapját) és olyankor mennek kávéval, sütivel, stb-vel gratulálni az ünnepelteknek.
Van két női szlává, a Szent Petka és a Három kezű nő. Ezekről nem tudok többet. A legnépszerűbb a Szent Nicolaus, december 19-én, ő például böjtös, a napján kalácsot sütnek ohne tojás és a család tagja mind tör belőle, jelképezve ezzel az egységet és összetartozást. De igazán a Szent György a legtöbb család védőszentje. Mondja tolmácsunk, ebből is látszik, milyen sok Szerbiában a cigány. Megint nézünk rá hülyén, és kiderül, hogy Szent György a cigányok védőszentje is, így a cigánycsaládoké is.
Így gurulunk át Novi Sádon, azaz Újvidéken, ahol jobbra nézünk és látjuk a "Shanghait", már a századelő óta e néven emlegetett romatelepet.