Megjöttek

Szóval igen, igen, igen, itt vannak a mexikóiak, az ecuadoriak, a paraguayiak, a brazilok, a lettek az osztrákok, az olaszok! (Olyan mint a Pom-pomban a Gombóc Artúrféle csokiparádé.) És persze mi velük!
Már volt nagyon jó, meg nagyon rossz is. (Ez utóbbi a másnapos egészségi és pszichés állapotunkra vonatkozik.)
Mert egyébként mindenki kurva jó fej, helyesek, a mexikóiak egyszerűen gyönyörűek, egy 30-as anya világító zöldesbarna szemekkel és 140 centivel, meg egy kétméteres 23 éves tinédzser jellegű fekete, világító kék szemekkel. Oszt, van olyan olasz, aki finn tulajdonképpen (végre lefordította az egyetlen finn dalt, amit tudok), van németül, angolul, lengyelül beszélő brazil, aki mindezen nyelveken fordított is össze-vissza az osztrákok és a paraguayiak között, aztán vannak angolul nem is beszélők, noha a találkozó nyelve angol és van agyon tetovált ecuadori, aki börtönökben dolgozik (művészettel izél és tele van tetoválva, mert a saját lábán gyakorolja a tetoválás technikáját - gondoltuk biztos ilyen foglalkozásokat is tart a börtönlakóknak) és idecipelte az összes alpakka sálat, meg sapkát és felsőt és tegnap este nagyjából mind eladta (én segítettem beárazni) a Szimplában a multikulti esten, ahol ezek a nációk főztek meg itattak minket a helyi pálinkáikkal.
Voltunk raggea koncerten a Trafóban, OK volt és akkor felhívták a közönséget a színpadra táncolni, mentek a fiúk meg egy lány és mindenki el kezdett hirtelen vetközni, mintha ez egy olyan egyértelmű cselekedet lenne, amikor az ember színpadon van. Nagyon meglepődten. Azon pedig végképp, amikor egyszer csak ott táncolt egyszál faszban valaki a cipőjét a nemi szerve elé tartva nagyon sokáig, mert nem akartak persze lejönni a fényből, a töketlen osztrák résztvevőnk, aki egyébként cserkészmozgalmár volt, pedig filmezte az egészet. (A leányzó meg csak melltartóig merészkedett, a másik fiú alsógatyáig.) Eddig mutattuk be Budapestet.