Takarítunk!

Cisszent a sörös doboz nyitója (sorry, nem üveges fenntarthatót vettem) és mosolyogtunk egymásra Gyulával tegnap reggel, ahogy neki fogtunk lakásom takarításának. Gyula egy 40-es sánta és pocakos, de jól ugrál le-fel a létrán és pendlizik a kimosott függönyeimmel 4 méter magasan. Csak kifogásolta a létrám állapotját. Tény, kissé recsegett alatta. Hát térültem-fordultam, szereztem az alsó lakóktól (a klasszikus zenész háromgyerekesektől) egy 4 méteres lajtorját. Látszott, Gyula boldog.
Sikálta egész nap az ablakaimat és ajtóimat. Csináltunk kreatív pókhálótlanítót. Én ezzel párhuzamosan mindent elmozgattam, portalanítottam, porszívóztam, felmostam, reggel 8-tól este 11-ig. Kemény volt. De túlvagyunk rajta. Végül is, nem volt olyan durva az összegyűlt cucc 2006. júliusa óta, mert azóta én nem nyúltam a lakáshoz, ugye. Ablakot 3 éve mostam utóljára, akkor én magam a saját kezemmel, a saját létrámon - a pasimmal akkor jöttünk össze, neki nagyon sürgős munkája volt, úgyhogy ő lent ült a szoba közepén a laptopjával és néha felnézett rám alulról, megkérdezte egyszer-kétszer erőtlenül, hogy segítsen-e. Persze kedvesen lemosolyogtam a létra tetejéről a 4 méteren inogvabinogva (én 164 cm, ő ? talán 185 cm), és mondtam, nem kell. Én is így szoktam megkérdezni barátainkat a Börzsönyben pl. a mosogatással kapcsolatban és ők ugyanígy mosolyognak - á, nem kell -, azon a hangon, amiből kihallani, hogy ne kérdezd, hanem csináld bameg! Gyula azért úgy gondolta, elég durva volt és megkérte az árát az egy napos izzadásának.
Nagyon sok elveszettnek hitt kincset (pl. gyűrűket) találtam eldugott sarkokban, matracok alatt, de az a fura, hogy letettem őket valahova és estére elvesztek - újra. Egyszerűen nem tudom hova lettek.

Muszáj volt takarítani, mert a jövő héten én el, és beköltöznek hozzám külföldiek egy hónapra: valami amerikai 50-es japcsi színházművész és a 32 éves francia felesége. Magam miatt nem tudom meddig húztam volna ezt a kibaszott takarítást, ami szerintem a világ egyik legfeleslegesebb tevékenysége, csak az eredménye nagyszerű. Vízszerelőt is hívtam, már csak ökológiai szempontok miatt is. És akkor én két hétig brazilban leszek, aztán beköltözöm egy barátnőmhöz még két hétre itt Pesten, amíg ezek ott nálam vackolnak, és ez tulajdonképpen jó lesz, majd nagyon sok mindenkinél fogok aludni és olyan lesz, mintha külföldön lennék. Most így képzelem.