Indulás

Holnap hajnalban, másnak csak kora reggel, indulunk. Brazilia. Azt a picsa. Én még fel sem értem ésszel. Sem pénzzel. Különböző ingyen szállásokért kuncsorgunk ott Brasilban irodaasztalok alatt meg barátok ágyai mellett a földön.

Itt ülök ezen a fantasztikus május 1-én a munkabrazilban és pont befejeztem egy hülye pályázatot és ettől én most kurvára felszabadultam és elmegyek mingyá búcsúzkodni kb. hatodszorra. Mert valahogy én ezt nem is értem, úgy búcsúzkodnak most tőlünk az emberek. Már kezdett rossz előérzetem lenni, hogy most le fogunk zuhanni vagy mi a pöcs, mikor csak két hétre megyünk. Az anyám teljesen kivan, azt hiszi, megesznek majd Rioban meg Sao Pauloban a kannibálok. Másoknak meg csak úgy hiányozni fogunk és ők is olyan elgyengülten néznek. Aztán áldásmadzagot is kaptam, ami megjárta a legszentebb nepáli és indiai helyeket...Én csak pislogok.

Közben hazajött a legjobb barátnőm Andalúziából 7 hónap után egy biofarmról. A régi legcsinibb pesti picsa egy rendes emberszagú parasztasszony lett. Nem is akar már Budapesten élni, 3 napig itt, aztán húz tovább a szerelmével (egy brit Jézussal) az Ormánságba egy magyar farmra...Így keresztük egymás útját Porto Alegre és Drávafok között.