Bielefeld

Az újonnan vásárolt fogkefém szélén bár marha dizájnos, de túl hosszú volt a szőr, így levágtam körömvágóollóval, más nem volt kéznél. (Ez kicsit undorító, nem? Még csak az sem szükséges, hogy új nemzeti szimbólumunk, a kedvenc körömgombánk, Ásóka, eszünkbe jusson.)

Vonatozni kurva jó, juhúúúú!!!! Igazi utazás élmény!!!! 13 óra oda meg másik 13 vissza!!!! Odafele: Én tiszta eufóriában, mivel az elmúlt napokban arra kértek, hogy álmodjak és én álmodtam és ezért még fizetni is akarnak. 2 mérnök fiú, akik Győrben egy kínai cégnél dolgoznak (telekommunikációs izé) és nehezen viselik a kínai főnökeiket, akik folyamatosan csuláznak és a padlón kefszenek (hopp, ez itt egy baki, véletlenül összeolvasztottam a fekszenek és a kefélnek szavakat), aztán helyes német Kölnben élő gyógyszerkutató, aki metabolizmussal foglalkozik és biológiai irányultsága ellenére meglehetősen ezoterikus volt (persze ez rohadtul bejött), majd egy olyan menő vonat (bizonyos ICE), amilyenen még életemben nem ültem. 300-zal ment, kicsit felkavarodott a gyomrunk, de voltak benne külön tanulószobák, hihetetlen profi ülések és mindenféle fénykiírások.
A vonatos beszélgetések közben nagyon sok mindent megtudtunk, pl. hogy Németországban is nagyon sokat beszélnek az egészségügyi és nyugdíjreformról, de ők még nem jutottak el oda, hogy lépéseket tegyenek ez ügyben, aztán engem mindig nagyon érdekel, hogy hogyan vannak most a németek a 2. VH-s dolgokkal, és meg is tudtam, hogy milyen fontos volt most nekik a Németországban megszervezett fociVB, mert a 2. VH óta nem nagyon lengetnek német zászlókat és most végre megtehették, (erről azt hiszem még Magyarországon is folyt a szó) és újra kint vannak a házakon német zászlók és ez egyáltalán nem a nacionalizmushoz köthető, hanem elkezdődött egy folyamat, hogy lehetnek németek a németek és ezt felvállalhatják, és erről szól a diskurzus mostanában is. Visszafele: 6 személyes alvóvagon egy idős, nagyon ruganyos német házaspárral a felső ágyakon, szerb kalauz (adott ingyen csokikát), dohányzó vagonban laptopon balkán zene és sörök.

És a kollegáinknál aludtunk, én Vizcsepp még ki nem hűlt ágyában egy városszéli felújított német lakótelepen, a Gy. pedig egy 50-es feministánál, a kb. Rózsadombon, kockaházban szépkilátással és egy élettárssal (férfi).

Bielefeldben volt hó, tehát volt karácsony.
És voltam templomban is:





A német katolikus egyháznak sincs pénze, sem híve, ők is bizniszelnek már a templomaikkal.

Egy olyan házban, és annak is a konyhájában dolgoztunk 2 napig, amilyet mi magunknak is kívánnánk, latin-amerikai művészek pingálták ki és kapcsolatban állnak a zapatista mozgalmakkal is, de Herr Commandante Marcos-ról bővebb felvilágosítással nem tudtak szolgálni:





És itt főzőtt a konyhában nekünk Wadi ebédet, egy palesztin menekült, aki Beirútban élt, és amikor Beirútról kérdeztem, akkor összefutott a könny a szemünkben és brühühüztünk (hogy én miért, azt ne kérdezzétek) és átírt nekünk mindenféle beirúti és más arab zenéket: giccses szerelmes számok (mindegyiknek a második szava habibi), jazzes beirúti arab motivúmos dalok (ezek jók), klasszikusok diszkóritmusban, azaz Mozart arab zenével elegyítve (ez elsőre kicsit vicces, de aztán mégsem annyira) és egy teljes szíriz of balkáni zenét is felnyomott, amiről azt godolta, lengyel zsidó dalok. Wadi egy ötvenes romantikus.