Ha már a szagokról volt szó - Mici főz: a halak

Azt mondják, hogy legyen egy post rövid, mert különben unalmas - legfőképp az idegeneknek. Hát én ilyet nem tudok. Ezért előre is elnézést kérek, mert azt hiszem, itt elkezdődik most egy történet, mégha minden - szerintem nem létező - szabályát is ezzel áthágom a blogolásnak.

Történt ugyanis, hogy az egyik nap Mici arra ment haza, hogy nem megy a frigó és akkor még nem sejtette, hogy élete ezzel nagy fordulatot vesz.

Na nem is vette rögtön észre, hogy a gépezet nem a régi, hisz előbb végigzongorázta a megérkezési szeánszot: rács kinyit, bejárati ajtó kitár, belép, hátranyúl, rács behúz, nyikorgás és csattanás, kong a lépcsőház (a francba, egyszer már ezt is meg kéne olajozni), bejárati ajtó becsap, kallantyú ráhúz. Az előszobalámpán lógó tibeti csengők megcsörget, táskák, szatyrok ledob a bejárati ajtó melletti fotelba, amely fogas híjján egyébként kabátok felakasztására szolgál, hasraesik a szobaajtóba beállított bicikliben, és sötétben végigjárja a lakást csizmában, kabátban és behúzza a függönyöket, egyet a konyhában, egyet a hálóban és kettőt a nappaliban. Mert Mici a szembeszomszédoknál mindent lát, tehát ők is látnak mindent. Végre kizárva a külvilág a belvárosban, kezdődhet az intimélet. Villany felkapcsol előszobában, csizma le. A frissen beérkeztetett cuccokat pedig karácsonyra kapott új gyapjúpapucsában csúszkálva elpakolja a lakás különböző részein, pl. a kajákat a frigóba.

Az egy hete mosott ruhák még a fregolin lógtak a konyhában, amikor Mici kinyitotta a fridzsider ajtaját és áporodott langymeleg műanyagszag vágta mellbe. Leült. Valami furcsa volt, nem így szokott lenni. Bambult maga elé a csöndben. Rájött, hogy csönd van, ez nem normális. A hűtő zakatolása hiányzott, ilyenkor már rég kirázza a hideg a gépet. Biztos, ami biztos, benézett a mélyhűtőbe is. Évek óta le nem olvasztott jégtáblák zuhogtak alá, az egy éve vásárolt mirelit csirkeaprólék pedig kibucskázott a konyhakőre. Mici felkapta a fél kilós féligolvadt húscafatot és kidobta, épp itt volt az ideje, ha már ezek a csirke szívek, tűdők, májak és zúzák úgyis meg akartak halni.
De nem hitte el, hogy nem megy a hűtő. Becsukta, kihúzta a 220-ból, majd vissza, de semmi. Akkor bement a szobába, leült és rágyújtott. Ki hallott már fridzsiderszerelőről? Van egyáltalán olyan? Most venni kellene egy új frigót? De nem akar újat. És akkor lehet fridzsider nélkül élni? Végül is csak aludni jár haza. Kb. egy éve nem főzőtt, bár meg van arról győződve, hogy tud főzni, sőt, nagyon jól főz. K. féle mazsolás-mogyorós májpástétomot például biztos nem készítene.
Már este 10. Éhes. Visszament a hűtőhöz, azon belül is a mélyhűtőhöz és körbenézett. A fél éve vásárolt Vienetta levessé vált, maradt még mirelit tengeri halszelet és spenót. Ezekkel kezdeni kell akkor valamit, különben reggelre fagyitengerben és spenótlében úszkálhatnak majd a halak. A szavatosságuk még nem járt le, hát uccu neki! Talált még füstölt sajtot is. A főzéshez elmaradhatatlan vörös bort nem lelt, csak egy kisüveges putnoki szilvapálinkát. Az is megteszi. A lényeg, hogy józanul főzni nem lehet. Amíg rotyogott a hal, addig Mici többszőr megnézte magát a az előszobatükörben, konstatálta, hogy a fején minden OK, festett és barátnőkkel értekezett a családi lakás eladásáról. Tudja, meg kell tennie, és megszületett az elhatározás: konzultálni ügyvéddel, nézegetni interneten újakat, lelkesedni, a házban lakókat végigkérdezni, (mert egyszer azt mondták egy lakógyűlésen, hogy idegen elemeket nem akarnak a házba beengedni és ha valaki el akarja adni a lakását, akkor először a szomszédoknak ajánlja fel), családja tagjaival megharcolni. Ez utóbbitól meglehetősen tart és joggal, már egyszer keresztbe tettek neki a lakáseladásnál, ugyanis a haszonélvező rokonok az utolsó pillanatban úgy döntöttek, hogy nem írják alá a szerződést. Mici majdnem éjfélre elkészült a művel. Elégedett volt. Gyertyákat gyújtott, ette a halat és zenét hallgatott volna szíve szerint, de nem tudott, így vacsora közben inkább azt nézte, ahogy egy cápa cafatokra szedi az embereket a TV-ben.

Reggel pedig a fregolit nézte a konyhában, mert máshol bugyit már nem lelt a lakásban. A friss ruha illata coccolinostúl eltűnt, az alsóneműk "fokhagymás, borsos, bazsalikomos sült hal oregános spenótos szószban olvasztott füstölt sajttal a tetején" szagban úsztak. Nem volt mit tenni, úgy érezte, hogy a halat húzza magára és elindult munkába. Vacsorája szagában - vagy inkább illatában? - úszott egész nap, keresztbe tett lábai közül melegen és nyirkosan csapta néha orrba a számítógép előtt. Némileg frusztrálta, hogy randevút beszélt meg aznap estére. Gondolta, ha hazaér, azonnal átöltözik, de tulajdonképpen nem volt mibe, minden ilyen szagú volt: a lakás, az ágy, a bugyi, a haj...

Megszólalt a kapucsengő és megjött. Akkor még Mici nem tudta, hogy új szaktudással fog gyarapodni és hogy nem ez a vendége lesz az első delikvens, aki többszőr is visszatér majd és rendelkezésre áll szolgálataival, ajándékokkal, netán nagyobb összegekkel elhalmozva őt, csakhogy fűszeres hal, lecsó, mákostészta, netán milánói spagetti vagy más ételszagú alsóneműit totális kéjben rángassa le róla. És akkor Mici még azt sem tudta, hogy olyan specialistájává válik a férfi személyiségek és az ételszagú alsóneműk összekapcsolása terén, amilyen nincs még egy földön.

Szóval megszólalt a kapucsengő, Mici csilingelve csak annyit szólt, hogy Második! és 5 másodperc múlva bekopogott az orosz ügyvéd.

(Folyt.köv.)