Hol a határ? Kinek hol.

Csöndre zaj. Napok óta megint tart a pörgés.
A barátaim elmebetegnek néznek, mert mindenkivel nagyon intenzíven közlöm az érzéseim, na nem olyan jól megmondósan, csak finoman és csak pozitívakat. A legkevésbé sem átgondolt módon.
A volt pasimmal például rendszeresen meg kívánom beszélni, hogy éppen hogy érzem magam (pláne, amióta megy a szakítósdi, az egymásról leszokás, mert nagyon sok fantasztikus új dolog történik közben az emberrel, például az, hogy emberré válik - legalábbis én így élem most meg). Aztán rájöttem, hogy ő pont ugyanezt csinálj/t/a a fotós blogján, amit lehet, hogy a nem közeliek nem észlelnek, de a nagyon közeliek tudják, hogy mik közlődnek ott épp. Szóval, beláttam, hogy így legalább kölcsönössé vált az infocsere, csak ő kétségtelenül művészibb módon tálalta, én csupán a telefon után nyúltam.
2 pálinka után most már rendszeresen azzal kezdem, hogy milyen szép az élet. Ez is valami új szokásom. Mikor először kibuggyan a számon, hogy jaj, de szép az élet! most már tudom, hogy elkezdődik egy folyamat, mert ezt aztán egyre gyakrabban mondom. Majd beindul a jaj, de szeretlek!, nemtől és a kapcsolat intimitásszintjétől függetlenül. Tegnap már ölelgetésre vetemedtem, a körülöttem lévő csajokat, fiúkat egyaránt zaklattam, de úgy láttam, ők örültek. A volt hapsim is ölelgettem, ő lehet, hogy egy kicsit csak hülyén álta, de biztos neki is jól esett. Aztán megláttam Őt, akit hetek óta folyamatosan látok, pl. az ominózus Quimby koncerten is. Tegnap este indulófélben voltunk, barátcsajaimmal beszélgetett. Ittasan odapendliztem és mondtam, hogy egy nagyon szép fekete hajú lánnyal beszélgettél január 1-én, én láttam. Majd kérdőn visszanézett és várta a történet folytatását vagy legalább valami zárszót. Öööö...hát ennyi, hirtelen nem tudtam mit mondani, csak hogy, te figyelj, te olyan szép vagy! - , majd otthagytam, várt a taxi, ami repített minket a következő állomásra. Végül is, olyan szomorú volt a feje, hátha ezzel legalább erre az estére tunningoltam kicsit az önérzetét. Meg, jobb formájában és távolról tényleg szép, így közelről kevésbé volt az, na, de nem baj, végül is ő is csak egy elmebeteg zenész.