Partnerség

Nemzetközi projektben résztvenni nagyon jó. Most már igazán tudom. Egyszer ugye nemrégiben majdnem megöltem a boszniai projektpartnerem egy golfpályán. Ez sem történhetett volna meg, ha nincs...
No, most meg jöttek az olasz, lengyel és magyar kutatók összegyűlni, hogy megfejtsük a migráció/bevándorlás és a területfejlesztés kapcsolatát. Nagyon komolyak és hatékonyak voltunk, ilyen még nem is fordult elő. A legszebb az volt, ahogy meccselt egymással antropológia és szociológia. Én konkrétan életemben először vettem részt igazi kutatástervezésben, módszertan és más balgaságok kitalálásával. A nagy tanulság az volt, hogy míg az itt jelenlévő szociológusok tanítanak antropológiát is olasz és lengyel egyetemeken, addig én, mint állítólagos egyetlen jelenlévő antropológus (nem akarja valaki megírni helyettem a szakdolgozatom?) nem taníthatnék szociológiát...Hát ja, marha nagy igazság. Mindenestre a kutatásban mindkét oldalt érvényesítettük.
E végeredménynek pedig olyannyira megörültünk, hogy péntek este alámerültünk először a magyar ivókultúrában a VII. kerületi helyek között - azt hiszem 3 egységben töltöttük az estét, aztán rábeszéltük magunkat, hogy a söröktől és pálinkáktól elnehezült szemünk és agyunk ellenére elmenjünk a Rudasba éjszakai fürdőzésre, mert az olasz kinézte a Budapest city guide-ból. Már pedig ha egy city guide azt modja, hogy az a frankó, akkor az úgy van. Hát megtettük, én pedig élveztem, hogy velük együtt lehetek túrista.

Hivatalos gardedamme-ként a két külföldi férfi embert (32 és 36 között) munkaköri kötelességemből kifolyólag körberohantattam (gyalog!) a városban éjnek évadján először hozzám összeszedni a fürdőcuccom, majd a hotelba hozzájuk összepakolni és persze szintén projektfeladatként szórakoztattam őket a gőzben. Szauna be-ki, hidegvíz be-ki, különböző hőmérsékletű melegvíz be-ki, beszélgetni, masszírozni...Hát kurva jó volt.
Úgy amúgy is jó egy törökfürdő, de éjjel valahogy még fátyosolabb és félálombeli az egész, hisz az ember konkrétan alvás helyett áztatja magát a melegvízben a kupola alatt és meditál. Pláne részegen. Az álmosság fel sem merül, hajnali 4-kor pedig ruganyosan lépked vagy netán száll hazafelé. Igazából még be kellett volna ülni, de a lengyelért jött az airport minivan hajnali 5-kor.

Bár azt gondolnánk, hogy az éjjeli fürdőzés milyen szexuálisan túlfűtött, ez mégsem így volt. Egyrészt tömeg volt, várni kellett, hogy hárman legalább egy kabinhoz jussunk. Magyarul, ugyanannyian voltak, mint nap közben, csomó turista, meg magyarok, párok, páratlanok, olyan emberek, mint mi. Én ettől kicsit csalódott voltam, mert arról ábrándoztam, hogy lesznek sötét feketenapszemcsiben és nehéz aranyokban ázó maffiózók, pezsgős pohárral a kezükben, aztán nevetgélő cicukák, gyönyörű meleg férfipárok, forrón ölelkező szerelmespárok a sarokban, stb. De, hát nem...
Az emberek beszélgettek, áztatták magukat, semmilyen eszeveszett ismerkedések nem folytak. Már amennyire láttam a gőzben. Én a lengyel kollegával voltam elfoglalva, ő meg velem, hát kár, hogy nem volt egy szimpatikus fickó, de elégedetten zártuk partnerségünk.

Ezek után próbáltam a barátaim befűzni, hogy menjünk el péntekenként éjszakai fürdőzni, eme ötletet nagy lelkesedés is fogadta, ám valaki egyszer csak keményen jólmegmondta, hogy ő bizony nem, és pedig azért nem, mert keddenként a női napon jár oda, amikor meztelenül lehet lenni, - mert ugye csak nők vannak - és az még nagyobb élmény, mint simán este fürdőruciban koedukálva áztatni a seggét, és ő ott már fürdőruhát nem vesz fel, ahol azt egyszer levette. Totál szabadság, és a megtapasztalása valami nagy női közösségnek. No, hát ez túlszárnyallta az én képzeletemet is, így most inkább ez a következő projekt: meztelenül nőifürdőzni.

(Teljesen más: leróvom tiszteletem a VIII. kerületi lakópolgárok előtt, akik megint letörték az autó visszapillantóját, de elhelyezték jól látható helyen az utcán és napokon keresztül senki nem lopta el.)