Szicilia

A legjobb alvások, szieszták, evések és séták útja!

Az indulás napján hajnal 5 órakor néztem rá először az órámra. Emiatt a római reptéren a palermoi gépünkre várva 6 óra alatt néha elszundítottunk az asztalon. Valójában azzal tartottuk életben magunkat, hogy 3 terminál között barangoltunk a csomagjainkkal.


Palermoi szállásunk erkélyéről a kilátás

Tavasz van!

Első nap felnéztem a S. Dominico téri kávézóban az égre

A Vucciria negyed. Régebben megegyezés szerint még a rendőrség sem jött be ide, nem abajgatta a közösséget. Ők pedig nem jöttek ki. Ma már szabadon mászkálhat itt bárki, a házakat itt-ott felújítják, az utakat újrakövezik és a helyi kocsmákban már mindenféle városi ember is megfordul. Itt ittuk a köszöntő italt is, ami a helyi sziciliai tokaji, a zibibbo. (Na nem régi sziciliai hagyományok szerint, csak a baráti körben.)

A Calsa negyed

Az indiai kormány ajándékozott pár facsemetét a városnak. Senki nem számított arra, hogy a fa ágaiből gyökerek ereszkednek alá, majd behatolva a talajba a függőleges gyökerek megerősödnek és így újabb fák serkennek, egy fából egy teljes erdő lesz. Kinőtték már a parkot...

Szentkép minden sarkon, kapuban, udvaron.

A Spasimo. Egy mindennapi sétafikálónak felfedezhetetlen hely. Az utcáról nem látszik semmi. E kapu mögött egy zene iskola, továbbsétálva pedig egy tető nélküli templomba ér az ember. A templom hátában egy csodálatos kert. Koncerteket is tartanak itt. Na ezt mind nem láttam, mert zárva volt.

A zöldségesek hálás fotótémák. Itt az egész család!

Palermo legrégibb étterme, a S. Francesco, meglepő módon egy S Francesco nevű téren egy S Francesco templommal. Itt is ettem helyi specialitást, ami a főtt lépes, kecske sajtos buci. Na az durva, de naaagyon finom. Néha a léphez tüdőt is kevernek. Azt sem tudom, hol a lépem. Egyébként nagyon-nagyon finomak az ételeik, imádom a ruccolát és a ruccolás pizza az egy csoda. Mivel itt mindenhol padlizsán terem, így van padlizsános pizza is és a nagyon helyi spagetti az a paradicsomos-padlizsános-parmezános. Na meg van még itt egy csomó minden, hogy a cannolot, a helyi édességet ne is említsen.

A térre ebédidőben mindennap kipakol az étterem és nagy utcai közösségi kajálás megy kb 1 órától fél 4-ig. Ez itt mind festett dolog a ház oldalán, pl. ott kukucskál a sátor alatt egy vörös ruhás donna.

A robogók helyett viszont nőhetne mindenhol egy bokor. A világ legidegesítőbb találmánya, bár biztos praktikus.

És jött a csodálatos tér... 3 templom épült egybe. Ez más tereken is megtörténik, de inkább csak kettővel. Elsőre olyan, mintha egy mecset, egy keresztény templom és mondjuk egy zsinagóga nőtt volna össze. De aztán jobban megnézve mégsem így van ez, és akkor az ember kezébe veszi az utikönyvet hogy megtudja: először jöttek a punok, belőlük lettek az ős-sziciliaiak. Aztán meg a normanok érkeztek meg, akik szépen összekeverve az arab stílust a gótikával teljesen mecsetszerű kereszténytemplomokat húztak fel...Egyébként Sziciliában ahogy az olasz konyha keveredik az arabbal, pont ugyanígy történik az épületekkel is, a városképpel, mindennel.

A városháza tere nagyon fehér.

Mindenhol lámpafüggönyök. Oh, naplemente.

Hatalmas katedrális

Aztán jött a nyár. December 30-án Afrika felől megérkezett a sirokko. Általában az augusztust uralja a forró szél. Igazából egy napig volt igazán meleg, de Szilveszter napján azért megnéztük Palermo strandját, a Mondellot...

...és a kikötő melleti részeket a belvárosban.

Kollegák, barátok. Rumos kóla, camparisoda. Szilveszter este családi vacsora és buli náluk, éjfélkor itt is az állami TV műsorára koccintottunk. A magyar pálinka és szerpentin megtette hatását, beindult a tánc, majd végignéztük az utcai partykat.

A lakossági szemétszállítás itt sem működik frappánsan.

Január 2-án pedig kitört a vásárlási őrület. Mindenhol árleszállítások, az utcán többezres tömeg hömpölygött, az emberek támadásba lendültek, a legnagyobb utakat is lezárták a hétvégi trafikáláshoz.

Palermo legrondább terére mutat a tábla.

Vártuk a metrót mobillal