Felnőtt vagyok
Nyaraltam. Anyám fizette. Kaptam szülinapra. Vele nyaraltam.
Például hajóztunk.
Kirándultunk 40 fokban, mások is kidőltek (az ott nem egy maci, ahogy a felnőttek minden plüss állatot annak néznek, hanem egy izzadt tinédzser játékszarvasa a borozóban)
Például hajóztunk.
Volt kikötőnk is
Kirándultunk 40 fokban, mások is kidőltek (az ott nem egy maci, ahogy a felnőttek minden plüss állatot annak néznek, hanem egy izzadt tinédzser játékszarvasa a borozóban)
Egyik reggel rámutattam a balatoni újságosbódéban bizonyos Batmanes és Scooby doo-s képregényekre és kérően meresztettem a szemem. (Azt úgy kell, hogy nagyon nagyra nyitjuk a szemünket, kicsit lebiggyesztjük fejünket, hogy felfelé nézzünk a másikra és borzasztó nagyokat pislogunk finoman összehúzott homlokkal. Ezt a szülőkön gyakorlott arckifejezést igazán a férfiakon lehet kiteljesíteni, és remekül működik!)
A képregényeket is megkaptam! Hogy jól érezze magát a gyerek
a) a szigligeti strandon,
b) aztán Hegymagoson a MIÉP-es 68 éves nagybátyjával, annak 24 éves élettársával és 3 éves gyerekükkel (csak 3 nap), nekik van egy vakmacskájuk is, elég félelmetes volt a két szemgödréban a valami, amit szemnek nem lehetett nevezni, így csak függöny mögül mertem lefotózni - neve: Jumurdzsák, és kb ő is ilyen függönyön keresztül néz bele a világba
c) Szent-Györgyhegy borosgazdáinál,
d) majd hányjak-hasmenjek lázasan Monostorapátiban.
Jó volt!
Teraszunkon nosztalgiáztam.
Bucó, Szetti, Tacsi című képregényeimre gondoltam. Az egyik részben Bucóék számonkérték a gonosz Róka alibijét. A Rókától. Ám nagy meglepetésemre azt válaszolta egy buborékban: "Akkor épp a doktori disszertációmat írtam."
Nagyon-nagyon sokat gondolkoztam 7 évesen, hogy mi az a disszertáció. Másokat is megkérdeztem, de nem kaptam kielégítő választ. Csak azt mondták, hogy iromány. Akkor azon gondolkoztam, hogy mi az az iromány. Arra már nem is válaszolták. De bosszút álltam és az egyik nap órákon keresztül kántáltam a szüleim fülébe, hogy "Richtofit, ettől lesz a lába fitt". Aztán rám szóltak, hogy hagyjam abba. Én egyre felhevültebben skandáltam a reklámszlogent. És megint kért anyám, kevésbé szépen. Én akkor már teljes eksztatikus katatóniában ismételgettem a rigmust. Aztán egy ponton jött a kozmikus nyakleves és minden visszaállt az eredeti Rendbe.
A képregényeket is megkaptam! Hogy jól érezze magát a gyerek
a) a szigligeti strandon,
b) aztán Hegymagoson a MIÉP-es 68 éves nagybátyjával, annak 24 éves élettársával és 3 éves gyerekükkel (csak 3 nap), nekik van egy vakmacskájuk is, elég félelmetes volt a két szemgödréban a valami, amit szemnek nem lehetett nevezni, így csak függöny mögül mertem lefotózni - neve: Jumurdzsák, és kb ő is ilyen függönyön keresztül néz bele a világba
c) Szent-Györgyhegy borosgazdáinál,
d) majd hányjak-hasmenjek lázasan Monostorapátiban.
Jó volt!
Teraszunkon nosztalgiáztam.
Bucó, Szetti, Tacsi című képregényeimre gondoltam. Az egyik részben Bucóék számonkérték a gonosz Róka alibijét. A Rókától. Ám nagy meglepetésemre azt válaszolta egy buborékban: "Akkor épp a doktori disszertációmat írtam."
Nagyon-nagyon sokat gondolkoztam 7 évesen, hogy mi az a disszertáció. Másokat is megkérdeztem, de nem kaptam kielégítő választ. Csak azt mondták, hogy iromány. Akkor azon gondolkoztam, hogy mi az az iromány. Arra már nem is válaszolták. De bosszút álltam és az egyik nap órákon keresztül kántáltam a szüleim fülébe, hogy "Richtofit, ettől lesz a lába fitt". Aztán rám szóltak, hogy hagyjam abba. Én egyre felhevültebben skandáltam a reklámszlogent. És megint kért anyám, kevésbé szépen. Én akkor már teljes eksztatikus katatóniában ismételgettem a rigmust. Aztán egy ponton jött a kozmikus nyakleves és minden visszaállt az eredeti Rendbe.