I am fragile
Iszonyatos fejfájással és torokfájással ébredtem reggel nyolckor, miközben mindösszesen 3 pálinkával feküdtem nem túl hajnalban.
Mindenestre azt tanultam, hogy az ember ne nyomkodja becsípve a mobilját, amin a gombok nem is egyértelműek, mert egy tilitoli bütyökkel kell navigálni (mások csak klitorisznak hívják, mint a laptopok és más közepén), mert még véletlenül rosszul kacskaringózik és elindul útjára egy sms, amit nem is akart elküldeni. Aztán még azt is tanultam, hogy hiába állítja le jó reflexekkel az ember a küldést, az sms akkor is elmegy, ezt pedig csak onnan tudja, hogy válaszolnak neki. Kínos, ugye. De addigra az elküldött sms nyersváltozata sincs meg, hogy legalább megnézhesse, hogy mi is ment el pontosan, hisz a telefon szerint nem is ment el és el sem mentődött.
Ahogy álltam reggel le nem törölt és elmázolódott szemfestékes szememmel a fürdőszobában, minden eszembe jutott a hajnalból és akkor az is, hogy te jézus isten, ha ez így van, akkor mennyi ember kapott meg olyan sms-eket, amiket nem kellett volna, noha eddig nyugodt voltam, hogy a megszakítás totális védelmet nyújt. De akkor ez az sms-ek el nem küldése esetében sem nyújt teljes védelmet, csakúgy mint a szexben.
Mert az van, hogy nekem szokásom el nem küldött sms-ekkel csillapítani az adott helyzetben nem szerencsés kommunikációs vágyaimat. Pl. agyfelbaszva, vagy nyomorult állapotban, vagy csak becsípve, amikor az ember túl durvát mondana, vagy feleslegesen rinyálna és kérdezne, vagy öntené ki szívét. Szóval én ilyenkor látszat sms-eket írok, akkor megnyugszom, és ki is bírom, (nagy %-ban), hogy ne küldjem el őket. Na, ez nem sikerült ma hajnalban.
Szóval álltam ott reggel a fürdőszobában, már eresztettem a fürdővizet, nagyon kellett pisilni, de valahogy úgy éreztem, hogy az arcomról kell először megszüntetnem az elfolyt fekete karikákat és csíkokat, pedig még a csorgó víz is csak egyre inkább birizgálta a húgyhólyagi záróizmaimat, de a prior testi szükségleteim kielégítése előtt esztétikai beavatkozásokat kellett tennem, hogy ne siralmas és lenyúzott arccal nézek szembe a WC-mmel.
Nos, ez a post kb. eddig lehet valamennyire érdekes engem nem ismerőknek is. Itt abba is lehet hagyni az olvasást. A további ömlegéns ugyanis inkább nekem fontos, öncélú, mert ki kell írni, amit ki kell és max a hozzám közelállók és engem szeretők tudják "élvezni" ironizálás nélkül is és ezzel belecsapok ultrán a luciai februári líralecsó közepibe, aminek már a végét várjuk mindenkinél.
...
Mindenestre azt tanultam, hogy az ember ne nyomkodja becsípve a mobilját, amin a gombok nem is egyértelműek, mert egy tilitoli bütyökkel kell navigálni (mások csak klitorisznak hívják, mint a laptopok és más közepén), mert még véletlenül rosszul kacskaringózik és elindul útjára egy sms, amit nem is akart elküldeni. Aztán még azt is tanultam, hogy hiába állítja le jó reflexekkel az ember a küldést, az sms akkor is elmegy, ezt pedig csak onnan tudja, hogy válaszolnak neki. Kínos, ugye. De addigra az elküldött sms nyersváltozata sincs meg, hogy legalább megnézhesse, hogy mi is ment el pontosan, hisz a telefon szerint nem is ment el és el sem mentődött.
Ahogy álltam reggel le nem törölt és elmázolódott szemfestékes szememmel a fürdőszobában, minden eszembe jutott a hajnalból és akkor az is, hogy te jézus isten, ha ez így van, akkor mennyi ember kapott meg olyan sms-eket, amiket nem kellett volna, noha eddig nyugodt voltam, hogy a megszakítás totális védelmet nyújt. De akkor ez az sms-ek el nem küldése esetében sem nyújt teljes védelmet, csakúgy mint a szexben.
Mert az van, hogy nekem szokásom el nem küldött sms-ekkel csillapítani az adott helyzetben nem szerencsés kommunikációs vágyaimat. Pl. agyfelbaszva, vagy nyomorult állapotban, vagy csak becsípve, amikor az ember túl durvát mondana, vagy feleslegesen rinyálna és kérdezne, vagy öntené ki szívét. Szóval én ilyenkor látszat sms-eket írok, akkor megnyugszom, és ki is bírom, (nagy %-ban), hogy ne küldjem el őket. Na, ez nem sikerült ma hajnalban.
Szóval álltam ott reggel a fürdőszobában, már eresztettem a fürdővizet, nagyon kellett pisilni, de valahogy úgy éreztem, hogy az arcomról kell először megszüntetnem az elfolyt fekete karikákat és csíkokat, pedig még a csorgó víz is csak egyre inkább birizgálta a húgyhólyagi záróizmaimat, de a prior testi szükségleteim kielégítése előtt esztétikai beavatkozásokat kellett tennem, hogy ne siralmas és lenyúzott arccal nézek szembe a WC-mmel.
Nos, ez a post kb. eddig lehet valamennyire érdekes engem nem ismerőknek is. Itt abba is lehet hagyni az olvasást. A további ömlegéns ugyanis inkább nekem fontos, öncélú, mert ki kell írni, amit ki kell és max a hozzám közelállók és engem szeretők tudják "élvezni" ironizálás nélkül is és ezzel belecsapok ultrán a luciai februári líralecsó közepibe, aminek már a végét várjuk mindenkinél.
...
bejegyezte: LIÁNINDA , bejegyzés időpontja:
13:51
5 megjegyzés:
Úgy érzem megértelek. Hogyan kell megoldani a problémákat úgy, hogy nem romboljuk közben szét azokat a dolgokat, amiket nem kéne? ha valaki tudja...
DrágaInda!én is töröm a követ és előre nem is tudok örülni, de tudom, hogy a hegy túloldalán ott van a déli napsütés, ahol majd nyugodtan örülhetünk :O))))) yeeee!
oncenzuralsz?
Ön cenzúroz. És nem számol a feeden élőkkel, akiknek ez azonnyom szembeötlik.
Eredetileg is le akartam venni a rinya részt, márcsak a szervezeti identitáslojalitás miatt is...
Aztán meg egyszerűen kénytelen voltam, mert valaki iszonyatosan aggódva felhívott, hogy olvasta mi van és hogyan vagyok, és nem hitte el, amikor mondtam, hogy nagyon jól. Mások sem hitték.
És az ember ilyenkor hülyén néz egy másfél héttel ezelőtti ömlengős posztja miatt, miközben kb. naponta változnak a dolgok és másnapra már kivirul minden...
De azért megvan még, nem dobtam ki a kukába, mert ezt a posztrészt is szeretem.
Egy postposzt lesz belőle. Mert hogy, muszáj volt jelezni az idő múlását, tehát levenni, ha már senki nem hitt nekem. Majd vissza is fog kerülni asszem.
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal