Ahol minden kicsi volt

Nem úgy mint Kínában ( lejjebbi poszt). Hanem Szlovéniában. Egy 1.4 milliós lakosú ország, 230ezres fővárosában, Ljubljanában ültem két napig egy konferencián, ahol megvitattuk a Balkán helyzetét a balkániakkal és az EUs új tagországok külügyminisztériumi képviselőivel. Párdon, a Nyugat-Balkán helyzetéről és civilszférájáról beszélgettünk. Amit ők fájlalnak, hogy már megint valami új néven nevezik őket, miért nem maradhattak Dél-Kelet-Európa. Kikérték maguknak a gettósítást a szerbek, horvátok, boszniaiak, albánok, macedónok. A macedónok, akik már nagyon szeretnék azt a bizonyos "k" betűt használni az országnévben, de amíg EUznak, a görögök ezt sosem fogják hagyni. Az albánok és a szerbek koszovóztak, egy albán rákérdezett Szlovákia álláspontjára Koszovót illetően, de a szlovák külügyminisztériumi kb. 26 éves Don quijote (így nézett ki, tényleg) pedig nem foglalhatott állást, mivel ő csak helyettesítette a górét (Szlovákia egyelőre most találja ki, mit is gondoljon Koszóvóval kapcsolatosan és amíg mi magyarok határozottan támogatjuk az elválást, a szlovákok nem). A csehektől is valami 22-25 közötti fiúka jött külpolitizálni, az legalább okos volt, kinézetre is, mint a kedvenc politikai elemzőm, a raccsoló, szemüveges úrifiú.
Szóval back to small Szlovénia, aki meg kikéri magának, ha lebalkánozzák. A szlovén jobbosok utálják délebbi szomszédaikat, és az egész ország dög uncsi lett, olyan mint egy kis Ausztria.
Nagyon kíváncsi voltam Ljubljanára, mivel 2001 környékén számtalanszor jártam itt és kicsit második otthonommá vált. Egyet tudtam: el kell mindenképpen jutnom a Metelkova 8-ba. Az olyan hely, mint a Tűzraktér, csak kevésbé civilizált, ettől pedig még vonzóbb és még félelmetesebb. Egyedül sosem mertem bemenni oda.

Tehát elindultunk, négyen.

Kinéz az ember a szállodája ablakán (ami egyébként egy sport centrum volt)
és, ha szerencsés oldalon van a szobája, akkor bambulhat a gyönyörű Júlia Alpokra, mert Ljubljana otthever a lábainál, ahol már tavasz van és rügyeznek a fák, meg nő a hóvirág, mégha be is borult:

Ám ha kevésbé jó oldalon tekinget kifelé - ez volt a mi sorsunk is -, akkor izmozó férfiakat és aerobikozó nőket láthat, a bárban pedig konkrétan a tollas pályát. Ilyen körülmények között még dohányozni és sörözni sincs kedve az embernek.
A konferencia helyszíne egy nagyon görbe tetejű, igen kicsi kastély, melynek személyzete nem volt felkészülve egy 70-100 fős konferenciára, így mindig kevés volt a kaja, kb. a fél csoport fogára elég:

Hallottunk nagyon sok érdekes előadást.
A kulturális program az első este egy táncelőadás volt, amelyet mindenféle más a Balkánról bevándorolt gyerekekből verbúválódott tánccsoport prezentált. Volt egy brutál albán mennyegző, kosovói gyerekek kivitelezésében. A lényeg, hogy a kosóvói albánok sokkal jobban ápolják a hagyományaikat, mint az Albániában élők. Ebben ugye semmi meglepő sincs, (lsd, határon túli magyarok), de ennek tudatában is mellbevágó volt, ahogy az albán zászlóval nyomultak hastáncszerű mozdulatokkal az 5 - 14 éves gyerekek. A mennyegzői tánc úgy indult, egy kis zászlóbemutatós felvezetés után, hogy a mennyasszonyt letakarták a zászlóval, aki állt hátul, mint egy piros antibiotikumkapszula pici fehér lábakon egy kétfejű feketesasos logóval. Valahogy durva volt, már csak a zászló miatt is (vér vörös alapon nagy kétfejű fekete sas). A nemzetközi csoport tagjai már-már direkt a szerb résztvevőknek szóló provokációról beszéltek. Nos, ezt szerintem el lehet felejteni. Ezek a gyerekek mind résztvevői egy integrációs projektnek, amit egy szlovén nő vezet, direkt a migráns szülők és gyerekeik részére, saját hagyományaik megőrzése céljával a nagy büdös szlovén asszmilációban. Szóval, semmi provokáció, de meglepő volt, az biztos.


Macedón táncok:

Egyik konferenciatársunk választási megfigyelő volt 2001 (?)-ben Kosovóban. Kapott maga mellé egy UN tankot, és egy 10-ig számolni tudó tolmácsot. Egy kis falu iskolájában volt a szavazatszámlálásnál. Persze ott is iskolákban voltak a szavazóhelységek, csak mindegyik előtt állt egy tank. Nos, kollegánk egész nap nézte, ahogy a férfiak hozzák feleségeiket, anyjaikat, anyósaikat és mennek be velük a szavazóhelységekbe, hogy behúzzák az X-et az albán párt neve mellé. Már ez is szabálytalanság volt, de végül is se írni, sem olvasni nem tudtak általában ezek az emberek. Eljött a szavazatszámlálás ideje. A kb. 900 leadott szavazatból 3 a szerb pártéra szólt. Kitört a botrány, a férfiak összeverekedtek, és ment a találgatás, hogy a színtiszta albán lakta kisfaluban ki lehetett az a 3 ember...Nos, nyílván csak véletlenül húzták be az írni-olvasni nem tudók, de elindult a harc. A 3 db voksot meg akarták semmisíteni. Kb. 150 centis, madárcsontú magyar választásimegfigyelőlányunk kézzel-lábbal mutogatva azt bírta elérni, hogy ne tépjék szét, mert hát lássák be, a 900-hoz képest ez semmi, de akkor is muszáj volt őket érvényteleníteni. Hát ez lett a vége.

És akkor bevetettük magunkat a városba, próbáltam 5 évvel ezelőtti helyismeretemet és mindenféle lexikális tudásomat elővenni, de régi gramofonként akadoztam és ismételgettem magam. Beültünk egy helyre, ahol azelőtt is tengettem estéimet a szlovén társadalmi innovációról beszélgetve és éjfélkor sikerült mindenkit rávennem arra kicsiny magyar csapatunkban, hogy megkeressük a Metelkova 8-at. (A macedónok, horvátok, lengyelek gyengék voltak, hazamentek.) Zamek egyenesen megtaláltuk (volt térkép a kezemben.) Nagy gyár terület, szintén a város kvázi közepén, összegrafitizva, egy-két része kifestve, de igazából inkább lerohadva, telepakolva mindenféle képző-és iparművészeti képződménnyel. No, nincs is olyan nagyon highfancy luxusbár benne, mint a Tűzraktér közepén volt.
1. Sötét van, nincs dizájnolt világítástechnika.
2. Tulajdonképpen a különböző eseményekhez sem lehet megtalálni a bejáratot (valakitől tudtuk, hogy van ott két koncert)
Részeg tinédzserek lézengenek, akiknek a nyomát követve találtunk is egy "kocsmát". Bementünk. Én ilyen marihuana füstben még nem voltam életemben. Egy kb. 10 nm-es helységben 3 táncoló fiatal és 5 ülve bámuló. Ott eligazítást kértünk a koncertekhez. Megkaptuk.
Egy szintén nem feltűnő ajtón bementünk. Ott is hasonló sűrűségű THCfelhő várt, de látszott, hogy a nagy, maci ajtónálló is igen lassú. A koncertnek vége. Elcaplattunk a gyár másik végébe, ott is vége volt a koncertnek és akkor mi is feladtuk, hazaindultunk. A kollegákat nem lehett rávenni, hogy ebben a füstben igyunk még meg egy sört.
Viszont, egy zseniális, nagyon cukiszép hostelt csináltak az egyik utcafelőli épületből. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki majd Ljubljanaba megy.

Egyébként a konferencián találkoztunk egy titoista érzelmű szlovén fiatalemberrel, apja bosnyák, anyja szlovén, 1992-ben költöztek Boszniából Szlovéniába. Akkor mindenkihez hozzávágták a szlovén állampolgárságot, mert kellett a kisországnak az ember, hisz alig volt. Azontúl, hogy ez a fiú bolond volt, úgy tűnt, hogy KISZes is lehetett. Egy lánglelkű ifjú kommunista, aki egy ifjúsági szervezet vezetője ma is. Szerinte az amcsik robbantották ki a Balkáni háborút, mélyen érzelmileg megéli a pánszlávizmust, valahol Zrínyi utódnak tartja magát. Nagyon furcsa ember. Többed magával hódolója Titónak, a vezérnek, a birodalomnak. Abszolút egy birodalmiság jelenik meg az imádatában, nem csak az, hogy akkor jobban éltünk, ami ráadásul Szlovénia esetében nincs is feltétlenül így. (Nekik már EUR-ójuk is van.) A II. VH előtt egyébként Jugoszláviában konkrétan megcsinálták az EU elődjét: eltörölték a határokat és nem az eredeti országok léteztek, hanem régiók, pl. Bosznia-Hercegovina helyett Sana Régió, stb. És működött.

Ljubljanának is van söre, a sörgyár kicsit kijjebb a várostól található, úgyhívják UNION - márint a sört. Hoztam. Továbbá még Lasko Pivot és egy harmadik fajtát is. Mind helyi. Régebben mindig a sörgyár mellett laktam Ljubljanában. Esténként a fehér kocka alakú sörgyári épületet villodzó fényekkel világították ki. És így egy nagy farsang volt mindig a hazafelé vezető út. A sörgyár is kics.