Bosznia és Zselic

A vörös mangalica bébik és
Jóska

A megatanya Padcán

A nénim baloldalon

A bácsim

Az oszlopok

A csajok fellépés előtt

A doboji munkaerőpiaci reintegrációs programban résztvevő nők kézimunkái

Szász Endre képe a megyei közgyűlés falán

A doboji pályaudvar, Bosznia-Hercegovina

A fedélzet

Nos kérem, amint az a mérhetetlen unalmasnak tűnő fotók tömkelegéből is látszik (időbeli sorrend lentről felfelé), alámerültünk a magyar vidék bugyraiban, ezért kérjük a képeket kontexusba helyezni és kellő iróniával szemlélni: egy fővárosi ember tévelygései a Zselic mélyén, ahol a helyiek megmutatják neki, hogy ők mire büszkék, és pesti ember ezt kötelességtudóan fotózza. (Kár, hogy olyan fotót nem rakhatok fel, amin jól felismerhető emberarc is látszik, kivéve a kórust).

De eddigi utiélmények (szigorúan kerülve a szakmaikat):

1. Bosznia - kava domaca avagy bosanska - nagyon szeretem ezt a törökkávét, amit ők csinálnak

2. Két buszsofőr, kiakadva, amiért sáros lett a buszuk Boszniába menet, oh, I am sorry.

3. A doboji pályaudvar, füstős kávézó, további törökkávék

4. A szláv nők - ők nők, mindig kiöltöznek, még egy sáros farmra is magassarkúban jöttek, az ő hatásukra elrohantam, vettem magamnak alapozót, az jól jön a mangalicák között. Már nagyon sok mindent tudok a managalicákról, pl. hogy van vörös, fekete és fecskefarkú. Nem, fecske hasú. Mert annak fehér a hasa, mint a fecskének. De a golfpályán megszívták, mert nem léphettek rá a sarkukkal a mindennap nyírt, 3 év alatt kialakuló fűszőnyegre a lik körül.

5. Egy kisfalusi kóruselőadás - nagyon megdöbbentem, ilyet még tanulmányúton nem pipáltam, persze az öregektől megint potyogott a könnyem.

6. Befogadtak a nők, szobájukban esténként nagy traccspartik, már a negyedét értem annak, amit mondanak, én fura keverék orosz-szerb-angol-spanyol nyelven kommunikálok velük, ők ezen nyelvek közül csak a szerbet ismerik (illetve a horvátot, meg a bosnyákot), de Murisa ért engem. Nagyon sokat röhögtünk, miközben egymás haját szárítgatták és hajcsavarózták, a férfiak is ki-be járkáltak, senkit nem zavartak. Tökös nők. Mondta az egyik, hogy Magyarországon magasabbak a tyúkok, mint náluk otthon. Illetve amikor meglátták nőiesen slim OCB cigarettafilterjeimet a tekerős dohányhoz, akkor nagyon elcsodálkoztak, mert Boszniában ilyen nincsen, és megkérdezték: mi ez, Barbie tampon?

7. Adott továbbá egy brutálisan üvöltve horkoló szobatárs, akitől nem aludtam legalább egy éjszaka. Viszont imádom, pótanya, reggelente megfőzte a kis bosanskankat a rezsóján a hotelszobában és ágyba hozta nekem a kávét. A nők készültek, tudták, hogy Magyarországon nem lehet ezt a finomra őrőlt kávét kapni és mindent hoztak magukkal, ami elkészítéséhez szükséges.

8. Életemben először voltam golfklubban - ez is vidkékfejlesztés. Csodálatos. 4 hektárnyi zöld, tavak, fák, mittomén. Mindannyian kettesével beültünk a villanyautókba és bejártuk a terepet. (18 lyuk 72 ütésből megcsinálható. Állítólag minden golfpálya 18 lyukú.) Majdnem megöltem magunkat, nekiindultunk egy lejtőn, a fék nem fogott, a kocsi csak gyorsult-gyorsult, ki kellett kerülnöm az előttem haladókat és csak robogtunk durván lefelé és addigra a fékek már beragadtak, sár, levelek, a kocsi elkezdett kicsúszni és borulni, én bénáztam és néztem a mellettem ülő Murisát, akit fogtam felül, hogy ne zuhanjon ki, hamár dőlünk, de ő fantasztikus képességeinek köszönhetően a fenekével még a kocsiban ült, de lábaival már a földön szaladt a kocsi mellett métereken keresztül. Hát így éltük túl. Utána hülyére röhögtük magunkat és nekem nagyon lelkiismeretfurdalásom volt. Mondta, hogy ennyit a magyar-boszniai együttműködésről.

9. Belekóstoltunk a vidéki urambátyámosdiba: mindenki kölcsönössen brutál mennyiségű cuccal megajándékozta egymást. Ebből én teljesen kimaradtam, még egy rohadt szervezeti prospektust sem tudtam volna adni. Napi három pálinka ott vidéken és borkostolók, napi három étkezéssel. Lealapozott fejeinkkel most már tényleg joggal beülhetnénk a fecskehasú mangalicák közé.

10. Volt tanácselnök asszony már 1990 óta MSZPs megyei közgyűlési képviselő. Még akkor rég vett egy kúriát. Ott élt vagy csak néha ott tanyázott Szász Endre. A festő a megyei közgyűlés székházának egy falát is kipingálta: reneszánszos törékeny fejű nőalakon 5 ágú csillagos kissapka. Meg még egy csomó füstős girbe-gúrba vonal. Apokalipszis.

11. Végigmásztam billenős padon, láncmászókán, ugrottam fejest hatalmas szénakazalba, ami direkt ezért volt. Majd vezettem tovább a komoly szakmai projektet.

12. Rávett minket egy magyar szerb (a nagyon jó fej tolmácsunk), hogy Kaposvárról éjszaka elkocsikázzunk Pécsre és résztvegyünk az éves szerb/makedón bálon. Elvittem hát a boszniai szerbeket, horvátokat és bosnyákokat, hogy megnézzék, a mi szerbjeink és makedónjaink mit tudnak. 4 nő kivételével a csoportból mindenki bávatagon ült és nem szólt egy szót sem. 600 résztvevő, megatánc, kolóhegyek, báli ruhák. A boszniai csapat legalább felismerte, hogy melyik a szerb és melyik a makedón szám, nekem mindegyik ugyanolyan és ettől egy idő után unalmas. A körtánc is. Volt Surda zene, ezt a buszban is énekelték. Dubrovkával a végén beálltunk egy körre. Vettünk tombolát, nem nyertük meg a görög utazást, mert egy pacák, aki 60 rongyért vásárolt tombolajegyeket, nagyjából mindent megnyert. És két óra után elindultunk vissza Kaposvárra. Az út is pont ennyi volt oda-vissza.