Álmok

Ígérem, nem fogom itt tárgyalni az összes álmom, mert az olyan rohadt unalmas tud lenni, de olyan rég nem álmodtam, vagy nem emlékszem az álmaimra, most meg beindultak, pl. hogy Cé terhes és már tök sok hónapos, és I-vel ezt titkolták. Biztos túl sokat mesélt I aznap este az Ember gyermeke című filmről. (Ajánlják, I filmekben talán megbízható, Bé talán még jobban).

Aztán azt is, hogy irtózatosan hosszú és bonyolult és sok ismerőst felvonultató sztorik után egyszer csak ott állunk Bé-vel egy tömött metróban. Ő félmeztelen, de még más is az, aki velünk van, és ez így teljesen normális, mert valami munkához ez kellett. Egyszer csak egy angolul beszélő, vágott szemű fiú el kezdi csókolgatni Bé tükörsima felsőtestét, meg a mellbimbóit és a hónalját nyalogatni. Ez fura. Bé tök szőrös. Már alig tudom felidézni, mennyire.

És a legbrutálisabb pedig az volt, hogy egy hatalmas nagy konferenciakultúrközpontban minden teremben zajlik valami esemény, kiállítás, tudományos és művészeti, pl. gyönyörű marokkói féldrágakövekből készült ékszerek között kolbászoltam. Ahogy oldalra nézek, látom, hogy igazi medvebocsok másznak fel egy kb. 10 m-es terem hasonló nagyságú ablakkeretén. Az egyik leesik és hallom, ahogy a kövön széttoccsan caffatagokra. MACIIII! - gondolom. Apámmal - aki már meghalt - odamegyünk megnézni föntről egy galériáról, mi történt és látom, hogy a földön egy hatalmas plüssmaci fekszik szétszakadva, lábai és karjai, a feje mind szanaszét. Mi ez baszdmeg, vicc? Hunyorítok, hátha nem látom jól, de a véres mackócafatok helyett tényleg egy hülye plüssmaci fekszik csipőficamosan, arccal lefelé.
Lemegyünk.Világos, hogy egy olyan technikai-műszaki teremben vagyunk, ahol mindenféle gépezet van állatok "tartásához". Egy nagyon nagy (kb. fél-egy méteres) élő!!! - ez nem vicc, tényleg élő - homoksárga mókus jön és beáll az egyik állatkinzó készülékbe, ami olyan, mint a tornatermekben a futópad. Áll a gumin, néz nagy fekete gomb szemeivel áthatóan rám, mélyen a szemembe bele, majd megfog egy zsinórkorlátot a kis zadomazó állat és ütemesen rázza az áram, de még akkor is néz.

Bár lehet, hogy azért intenzívek az álmaim újra, mert megint bebasztam egy-egy este. Átivott éjszakák hajnali álmaira valahogy sokkal jobban emlékszem és azok a legizgalmasabbak. Pedig az elmúlt 4 hónapot nagyjából végigvedeltem és buliztam a szokásos Királyutcaéskörnyéki helyeken, és nem nagyon álmodtam. De két hete, valahogy semmihez és senkihez sincs kedvem. Otthon ülök és olvasok befeléfordulva, és akkor biztos egy-egy ritka alkohollövet így beüt, főleg a sör-unikum.