Mici befuccsol a szobakiadással

Minden szoba egy újabb lakója ismeretlen titkokat, rejtelmeket költöztet be magával.
Vagy inkább detektívregényekbe illő történeteket és tetteket tartogat...
Mici második lakója óta tudja, hogy szobakiadáskor átmeneti lakókra érdemes számítani. Az átmeneti lakók pedig azért átmenetiek, mert életüknek valamelyik átmeneti fázisában, akár kemény váltásban leledznek és ez nyílván nem csak fizikai-földrajzi vonatkozásaiban jelentkezik, hanem lelki és mentális szinteken is...elég erőteljesen - talán úgy pontosabb a megfogalmazás, hogy esetenként - kitör.
Az első lakónál ez moderáltan jelentkezett és még vicces volt nézni, most a másodiknál már kevésbé.

2009. július 1 - augusztus 31.

A kezdet

- Hello, G. vagyok. H. mondta, hogy kiadnád az egyik szobád. Nem nekem kell, hanem az unokatestvéremnek...most szakít, aztán próbálunk itt neki segíteni, végre egy hosszú kapcsolat zárulna le...mert tudod, már régóta próbálkoznak, aztán stb, stb, stb.
- Szia! Igen, kiadom a szobám...

- Szia! N. vagyok. Az unokatestvéremmel beszéltél...Nekem kellene a szoba. Akkor mikor nézhetném meg?
- ... Gyere fel és ha tetszik, akkor utána menjünk le a Csigába beszélgetni, hát...hogy megnézzük egymást.
- Jó, akkor majd hívlak.

- Merre vagy?
- Hát én itt várlak a Csiga előtt.
- Jaj, akkor félreértettük egymást. Gyere előbb ide a lakásba, nézd meg a szobát és utána menjünk oda beszélgetni.

- Na hogy tetszik?
- Jó lesz. Ki is venném. Most nincs pénzem, hogy odaadjam a bérleti díjat, táppénzen vagyok...meg lesz a műtét, utána költözöm be és akkor majd megkapom a pénzt, odaadom...
- Hm...na jó, akkor beszéljük meg a részleteket a Csigában. Gyere!
- Hááááát...
- Na mi van?
- Háááát, most nekem nincs pénzem itt június legvégén...
- Nem baj N., meghívlak szívesen.

N. helyes csaj volt, az a nagy tiszta tányér képű, kék szemű fajta, olyan szendének tűnő. Kedves, normális... és egy jó órát beszélgettek Micivel a Csigában. Kölcsönösen nagyon örültek egymásnak, hasonlóságokat is találtak, jaj, de oda voltak, hogy milyen klassz, mennyi közös női ügy.
Ugyanakkor valami nem volt teljesen tiszta...nem is a pénz...valami más.
Micibe beköltözött valami gyanakvás, de emiatt megfeddte magát, hogy milyen butaság már...csak nem megijedt hirtelen...de hát mégis csak egy vadidegennek fogja megint odaadni annak a lakásnak a kulcsait, amiben ő is lakik.

- N., gyere be a munkahelyemre, ott adom oda a lakáskulcsokat.

- Szia! Gyere, bemutatlak itt a kollegáknak, akik a barátaim is.
1 R
2 B
3 B

És akkor Mici tudta, hogy ezt már önvédelemeből tette...Hogy N lássa, hogy Mici ott sokan van, nem egyedül, és most már N-t is többen is látták. És közben utálta magát, hogy mitől van most beszarva, és miért folyamodik ilyen nem egyenes eszközökhöz és miért is nem bízik meg ebben a csajban...Gondolta, csak valami kezdeti zizi, ezen majd túllendülünk, hisz semmi alapja nincs az ismeretlenül megszavazott elsődleges bizalmat megkérdőjeleznie.

- Tessék, itt vannak a kulcsok.

Beköltözés

- Na, sikerült mindent megtalálni, jól vagy?
- Igen, köszi mindent.
- Az akasztós szekrényt intézem, nem sokára itt lesz, a mosógép sajnos elromlott, azt javíttatom. Amíg nem rendezkedtél be és nem tudtál vásárolni magadnak kaját, és már nagyon éhes vagy, akkor itt van tészta, nyugodtan főzd meg magadnak.
- Ok, köszi.

- Figyelj, van egy cigid?
- Igen N., tessék vegyél.
- Vehetek még egyet?
- Igen, persze...

És elindul a közös élet

Az első két hétben talán minden este leültek beszélgetni, iszogatni, cigizni. Ismerkedtek. Hamar fényderült e derék vidéki menyecske igen nehéz sorsára...Szakítás, operáció, munkahely elvesztése...túl sok, túl sok ez egyszerre egy egészséges elmének és léleknek is. Nyilvánvalóan nem volt ott N mellett senki, aki segíthetett volna feldolgzni ezt a nem egyszerű élethelyezetet, sőt...Mici ezt értette, érezte.
N. egy hónapig derekasan viselte nehéz helyzetét, de aztán összeomlott.

Megjött a szekrény, megjavult a mosógép is, és Mici hívta a villanyszerelőt, aki az elmúlt konnektorokba is áramot varázsolt...

- N. akkor bejöhetünk a szobádba villanyt szerelni?
- Be...perszeeeeeeeeee...tesssséééééééééékkkk... - és visszaomlott az ágyára - hhihhiiiiihahahhaaa - jujjjj de fájjjjj - hihihihhi
- Biztos hosszú volt az éjszaka - próbálta a helyzet élét tompítani a fiatal szerelősrác.
- Hát...- mondta Mici - lehet... - de akkor már tudta, hogy N. nagyon nincs rendben.

- Jó reggelt. N. tudtál aludni?
- Á..tegnap este sem aludtam semmit... - és hosszasan elrévedt.
- Hahó, N. figyelsz rám?
- Figyelek, figyelek, de nagyon álmos vagyok...de nem tudok aludni...
- És hol voltál tegnap este? - kérdezte Mici harmadszorra.
- Hihihhihihi, hááááttt, micsoda szalvéta ez itt...hihihhiiiiiiiiiiibibibibirbibrbirbirbibribribrübrübrühühühűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű (és sírt is üvöltve a nevetés után)
- Hol voltál tegnap este N.?
- Hát...a Rioban...de nem volt semmi, aztán a Rom kertben...Van egy cigid?
- Nincs. Nem akarsz lefeküdni?
- Dede..nem tudok...nagyon sok cigit elszívtam...

N. általában otthon volt, munkát nem keresett, nevetett magában, furán ült és csapkodta a kezeit és néha azt kiabálta, hogy "hú de fáj"...
Ettől mindösszesen egy nagy kétszárnyú ajtó választotta el Micit és némi fal. (Teljes tévedés, hogy a régi építésű bérházak falai olyan tuti masszívak lennének...)

Felfoghatatlan határok

N. magányos depressziójában folyamatosan nagy kád vízekben lubickolt. Mici bármikor is ment haza, ő ázott...vagy farmerban vagy anélkül. Hamár a szomjazó etióp kisgyerekekre nem is gondolt, meg a nagy globális felmelegedésre és vízhiányra, legalább a vízóra eszébejuthatott volna. Egyszer eszébejutott.
- Figyelj, nagyon sokat fürdök...vízóra van?
- Igen, tapasztaltam. Nem N., nincs vízóra, fíx havidíjat fizetek.
- Jaj, akkor megnyugodtam...
És az ökológiai katasztrófára fittyethányva folyt tovább a napi több kádnyi víz. Olajjal. Az olajos fürdő N. megrögzött mániája.

Különlegesen nagy tudással rendelkezett a szépítkezés területén.

- N., mit keres a nagyon drága biorepce olajam a fürdőszobában?
- Hát...csináltam olajos fürdőt, nagyon kiszáradt a bőröm...az olivaolajat nem nyitottam ki...
- Hát még jó hogy nem nyitottad ki, azt most kaptam anyukámtól Görögországból és...de figyelj N. ezek az olajak az én tartalékaim, nem azért vannak, hogy magadra kenegesd őket...
- Jó, értem, bocs.

- Te N. mégis kinyitottad és elfogyasztottad az oliva olajam felét? Légyszíves ne nyúlj hozzá többet a dolgaimhoz. Amikor beköltözéskor mondtam, hogy átmenetileg, amíg be nem költözöl végleg és nem vásárolsz magadnak és nagyon éhes lennél, akkor főzz meg egy tésztát, nem arra gondoltam, hogy amíg nálam laksz, addig én etetlek..de most már megetted a hajdinapelyhemet, a maradék müzlimet, a kenyeret, az összes virslit, használod az összes fűszerem...
Lába kélt a teáknak, két üveg méznek és még nagyon sok minden másnak.

- N. mennyi teát teszel bele abba az egy bögrébe? Hát ettől aztán be fogsz tépni, az biztos!
- Ja, hahahahahhihihihihi, muszáj is...
- Te figyelj, nincs is már több tea abból a fajtából. Itt vannak a teáim. 10 adagnyit lefőzől egy bögrébe, hogy üssön. Van itt egy doboz, összesen 2 filterrel. Akkor vedd el az egyiket, de a másikat hagyd meg nekem, hátha szeretnék belőle inni...tudod, nem mindent kell azonnal végnélkül magadba tömni vagy tölteni...
- Jójó, nem is kérem már...bocs.
Akkor Mici még nem sejtette, hogy ez a szegény aranyhalnak készült.

- N. most vettem szerdán egy csomag kávét, ma vasárnap van. Elfogyott?
- Igen, megittam...bocs.

- Te N. a hatalmas bazsalikom növényemből egy száraz kóró lett, amíg távol voltam. lelegelted az egészet?
- Háááát...
- De miért nem locsoltad meg? Igazán hagythattál volna rajta 2 levelet...tudod...meg tényleg, bassza meg, meglocsolhattad volna, mert akkor tovább él.
- Jó, majd szerzek egy újabb növényt.
Mici meglocsolta, túlélte...

N. egyre nehezebb helyzetben volt. Semmi pénze. Éhezett. Mindent megevett és megivott, amit talált otthon. Ha ez nincs, akkor Miciben sem indul el a kényszeres "enyém és ne nyúlj hozzá!" érzés, de hát ez elindult megállíthatatlanul. N. egyik napi menüje: barack levár egy kanál, eper lekvár egy kanál, mustárom fél doboz (magában), némi zsemlemorzsa.

Mici szépen lassan behordta cuccait a konyhából a szobájába. Semmi kedve nem volt így élni. Egy hónap nehéz, ámde közel normálisnak mondható együttélés és két hét idiotizmus után felmondott N-nek, adott még hozzá két hét kiköltözési időt. N. jól fogadta. Az unokatestvért is felhívta, hogy ne felejtődjön el ez a dolog. A határidő Augusztus 31.

A rombolás, N. egy tornádó

- Figyelj, bocs, fel akartam mosni, de hát...ez lett...
- N., mi ez?
- Hát fellocsoltam a követ vegyszerrel és az így csíkokban kimarta...nem tudom...hát, majd csinálok valamit vele...
- N. nem fogunk itt követcsiszolgatni, dehát mit locsoltál rá?

Valószínűleg semmi mást, mint amivel normális esetben is felmost az ember, csak N. elkezdett cselekedetei általában nem értek véget. Vagy csak órák múlva, vagy másnap. Gondolták, hogy a vegyszer is állhatott ott azon a konyhakövön úgy pár napot...

- N. ezt találtam kint a folyosón, ez mi?
- Hát szemét...
- Látom, ki volt fölé írva, de mégis?
- Hát...kiégett a csillárban az égő...felmásztam a létrára és ahhoz hogy legyen fény, felemeltem oda az állólámpát, hogy körtét tudjak cserélni és akkor kiszakadt az állólámpa alja...az a súly, a kerek, ami tartja, hogy álljon, az összetört, de van nagyon jó cserepes ismerősöm, az majd csinál bele újat, még ne dobjuk ki...
- De N. eddig sosem szakadt ki semmi abból az állólámpából...

- Nahát, mi van ott a fürdőszoba falon?
- Háááát...locsoltam a balzsamecetet és ráfröccsent a falra...
- De N., miért locsogatod a balzsamecetet a fürdőszobában?
- Háááttt...
- És mik ezek a sávok a barna pöttyök körül?
- Hááát, megpróbáltam lemosni vizes szivaccsal...de nem jött le...
- Ah...és így jött le a vakolat is egy-egy foltban?
- Háááát, igen...de van egy nagyon olcsó festő ismerősöm...
Akkor Mici kiment és megnézte, hogy még mennyi van az eredetileg bontatlanul otthon hagyott balzsamecetes üvegben. A fele hiányzott. Hát ment a balzsamecetes üveg is Micivel tovább a szobájába.

- Jaaaaaaaaaj, N. a kezemben maradt az egész szagelszívó. Figyelj, ez tök ferde volt, meg akartam igazítani aztán ez lett...Jé, egy cipőfűzővel oda van ez kötve a gázcsőhöz. N., miért van a szagelszívó zsinórja odakötözve?
- Hááát,...mert kiakadt a teregető (4 méter magasra van befúrva, a jó kis fregoli, Mici felnézett és látta, hogy az is tök ferde, de nincs nagy baj, csak hogy magasan ugrott ki a zsinór a csiga menetéből...), az egyik oldalt megszereltem...
- Hogyan?
- Hát felmásztam a létrára...
- Nagyon ügyes vagy. És aztán leestél és belekapaszkodtál a szagelszívóba?
- Nem, a kiálló konnektorba kapaszkodtam bele (Mici megint felnézett, a szagelszívó konnektorjához, és konstatálta, hogy N. biza igazat mond, és a kocka jellegű konnektor tényleg egy zsinorón himbálózik a falon)
- És amikor kiszakadt az egész konnektor, akkor vele együtt a szagelszívó is leszakadt?
- Háááát, valahogy úgy....de van egy olcsó villanyszerelő ismerősöm...
- N. már csak 2 napig laksz itt, addig már te semmit nem fogsz úgy sem megszereltetni...sem bevásárolni...

N. folyamatosan határokat feszeget és nem ritkán manipulál

- N. hova lett a fotó innen a tükörről, ami itt volt a jobb felső sarokban?
- Ja...hát bevittem magamhoz...mert úgy megtetszett...
- N., azt a volt kedvesem csinálta, nekem hagyta itt, szóval visszakaphatnám?
- Hát...visszahozom...mindjárt...csak amíg nem voltál itt ráragasztottam a szekrényemre, mert olyan jó volt . (Egy vörös csadoros nő a Nyugat-szaharai nemzeti ünnepen, talán az államalapítás alkalmából, katonai felvonulást fotózik a sivatagban. Tényleg jó kép.) Ne hidd, hogy valamit is akarnék a volt kedvesedtől...csak jó volt nézegetni...(Oh, dios mio! - gondolta Mici)

- N. mit csinálsz a nyakláncommal? Miért vizes?
- Hát azzal mantráztam..a fürdőkádban...de mindjárt visszaadom...
- N. mondtam már, hogy ne nyúlj a dolgaimhoz, ez is egy becses darab, amit még egy boszniai nőtől kaptam...de ez szét is szakadt?
- Majd megcsinálom, ígérem. De ezzel tetted nekem a legjobbat most, tudod, ezzel segítettél a legjobban...
(Micinek itt már megfordult a fejében, hogy az anyád picsáját, te kis manipulátorgép!)

- Van cigid?
- Még két szál van ma estére...azt szeretném még elszívni...
- Bejöhetek?
- Persze N, tessék.
- Blblabla...figyelj, nem kérhetek mégis egy cigit?
- N. tessék, megmutatom, ez a két szálam van, és szeretném őket elszívni...
- Naaaaa....de most ugye nem akarod, hogy lemenjek az utcára kéregetni?
(Oh, ez már egy fokkal még genyóbb manipuláció volt...)
Ezóta az incidens óta N. nem kap Micitől cigit.

Némi meccs és igénytelenség a lakásban

Elfogytak a dolgok és fogynak, fogynak szépen sorban tovább. Mici nem vásárolt újabbakat, mivel N. pár nap alatt egy 4 tekercses WC papírcsomagot is elfogyasztott. Hogy pontosan mit csinált vele, azt nemlehet tudni, de Mici már WC papírt sem vett. Előkerültek a szalvéták. Elfogyott a kékkockás-lilaszilvás, most egy húsvéti tojásos...Mici gondolta zöld lesz tőle az ember segge, mert sok a füves rész a képen (ez a legnehezebb rész a puzzle-okban is)...hát biza nincs most semmilyen se...
Persze Mici ezt nem bírta és vásárolta a WC papírokat.

Kérem, nem kell azt hinni, hogy Mici ezt mind-mind szó nélkül tűrte. Voltak lágyabb, keményebb megbeszélések, kiabálások, stb., de N. semmit nem fogott fel.

Az egyik nap E. megkérdezte Micit, hogy miért nem csinálja ugyanazt N. dolgaival, amit N. is az ővéivel. Mondta, hogy oh, ugyan, hát nem lehet ugyanazokat az eszközöket használni!
És eljött a másnap, kiderült, hogy N. megint elhasználta valamijét (konkértan bőrápolási célzattal magára kente a teljes Pan The Nol sprayt), és visszacsengtek benne E. szavai...ellenállt...ellenállt, de aztán nem bírta: fogta N. maradék arckrémjét, hajpakolását, bőrápolóját és vagy vízzel eresztette fel őket, vagy módszeresen kinyomta a mosdó lefolyójába, szétvágta egy hasonló nyakláncát, majd összecsomozva visszaakasztotta...Nagyon jó érzés volt. De csak egy kis ideig, Mici utána iszonyú hülyén érezte magát...

N. társaságot keres

Mikor éjszakai túrára indult úgy, hogy nem volt magánál, mindenféle embereket összeszedett, különböző kalandokba keveredett.
Mici Balatonon volt...
- Szia G. vagyok, csak szólok, hogy ne izgulj, most telefonált N., hogy kizárta magát a lakásból.
- Helló.
- Leszaladt megnézni a postaládát, azt mondta...
- De hát nincs is postaládakulcsa, a neve sincs kint...
- És mire visszaért a lakáshoz, becsapódott az ajtó...hívni akarta a volt csávóját, hogy törjenek be...
- Jézusom, csak azt meg ne próbálja az ajtómmal...
- Nem, mondtam neki, hogy semmi képpen...most átjön hozzám két napra, de én nem engedem meg neki, hogy napközben itt maradjon...az biztos...már én sem tudok aludni miatta, tiszta görcs vagyok, nagyon kivagyok tőle, kikészít...
- Tudom, én is teljesen kikészültem tőle...sosem tudom, hogy mi történik az otthonomban, éppen mi megy tönkre...és én sem tudok már aludni...
- Most pizsamában és papucsban elindult a pszichiátriára, aztán majd jön hozzám...na majd meglátjuk...

2 nap múlva...

- Szia, G. vagyok megint. N. most hívott, hogy bejutott a lakásba, nincs semmi gond, az ajtó is egybevan, úgyhogy nyugodj meg!
- Jó, kösz. (És Mici igazán tudta élvezni a Balatont utána!)

Aztán hazaért...

- Szia N., hogy sikerült bejutnod?
- Hát mentem az utcán, aztán megismerkedtem egy lakatossal és mondtam, hogy jutasson be, idejött, kipattintott valami nyelvet...
- N., milyen nyelvet? (Mici jól ismerte az ajtaját, ő is tört már be magáhpz...)
- Hát ezt...(megmutatta)...
- És bejött ez a vadidegen csávó?
- Hááát...neeeem
Ez nem volt meggyőző, és Mici gondolta, hogy ha még tényleg egy lakatost is szedett fel N. itt a nyócker közepén és felhozta és az bejutott, és N-nek semmi pénze nincs meghálálni a szolgálatait, szóval, hát itt bármi megtörténhetett. És ezért Mici elkezdte próbálgatni a rácson azt a második zárat, amit már régóta nem használ, mert kicsit akadt...ugyanis is ehhez N-nek nem volt kulcsa, tehát egy vadidegen sem másolhatta le. Próbálgatta a nyitott rácsajtón, teljesen jól működött, majd fogta és bezárta a rácsot azzal is...

Ám ezzel a lendülettel beszoroltak, ugyanis azt a zárat már kinyitni többet nem tudta senki.
Telefon:
- Szia E, nem tudnátok átjönni kimenteni innen a lakásból? Nem tudok elindulni, mert...
- Hát ezt nem hiszem el, az egyik kizárja magát, a másik meg bezárja magukat...de mindjárt megyünk itt az ezermesterrel...visszük a fúrót is.

4 napos ünnep, szombat este 7 óra.
- Nem tudom kiszedni ezt a zárat, megpróbálom kifúrni...

Este 9 óra:
- Nem jön, a kurva anyját, hát akkor flexelünk, nincs más...

Este 9.30, a lakók:

- Nem tudnának máskor zajongani, így nem lehet aludni! Menjenek a francba!

Este 10.30, én:

- Na jó van fiúk, hagyjuk ezt, már mindenki megőrül itt a házban, úgy tűnik, hogy nem sikerül kijutni...akkor majd holnap hívok egy hivatalos lakatost...

Miközben Mici a rácson belülről nézett ki borzasztóan szomorúan a földön ülve, érezte, milyen lehet "beszélőn" lenni a börtönbe. A többiek a rács másik felén ültek vagy álltak, adott nekik ki vizet, hamutálat, párnákat...kisebb kompánia gyűlt ott össze a folyosóján egy kutyával...Jött a szomszéd, ő beengedte a földön ülő társaság nő tagjait pisilni, adott semmire sem jó fémfűrészkét, a földszinti lakó vésőt hozott...mindenki sajnálkozó mosolyt erőletett az arcára a fogai között sziszegve el egy halk bassza meget, ennek is szombaton kell beszolrulnia.

Az éjszaka egy rémálom volt. Mici nyaralásból jött haza, nem tudott vásárolni sem, nem volt kajájuk. N-nel mindketten éhesen somfordáltak ágyaikba. Mici megőrült a tudattól, hogy N-nel együtt van bezárva egy lakásba, aki teljesen kiszámíthatatlan és ha pont aznap este kellene valami miatt kifutni, hát nem fognak tudni...tehát nem nagyon aludt, inkább légszomjjal és heves szívdobogással küzdött...

E. mondta: - Vegyél be valami nyugtatót!
- Nem tudok, N. a múltkor kivitte a szobámból a teljes dobozt, és 2 nap alatt magába rakta az egészet...(ez legalább csak homeopátiás szer volt).

Másnap Mici E-vel kávézott a rács két oldalán. Jött kutyival, bevásároltak. Cigizgettek, beszélgettek, majd tényleg jött vasárnap egy szerelő, és 25,000 Ft-ért kiszabadította.

N. valami fura dolgot szerkesztett, mélyen fölé hajolt.
- Szia N., mit csinálsz, gyertyát?
- Nem, nem, van akváriumom...gyere nézd meg...
- Jé, tényleg...
Pár színes kagylóra, egy gyűrűre és egy kulcstartón fityegő műaranyhalra lett Mici figyelmes. Gondolta, jó van, hibbant gyerek csinált magának akváriumot játék hallal, végül is 25...
De ahogy jobban nézte...
- Te N., ebben a bögrében tényleg vannak halak!
- Ja, most vettem őket, még majd veszek...
- És miért a füst szürke bögrében tartod őket, nem lenne jobb nekik egy nagyobb üvegben? Van nekünk befőttesüvegünk, láttad? Akkor talán valami világosabb derengés is érné őket itt a tök sötét szobádban...(N. lehúzott redőnyök mögött élt közel teljes sötétségben. A bögrét a hangyázóan villogó TV képernyő elé tette, láthatóan gondolt ő is arra, hogy fény kellene ezeknek a szegény élőlényeknek.)
- Mit adtál nekik enni?
- Először ropit, aztán lisztet...fehér lisztet, de azt nem szerették annyira, aztán hajdina lisztet...
- Ezt megeszik?
- Hát persze. A múltkor az egyik el kezdett hízni, aztán bekokóztattam, hogy ne hízzon...
- Hogyhogy bekokóztattad? Mivel?
- Hát főztem egy nagyon erős feketetea főzetet.
- És abba raktad a halat?
- Ja, fel is pörgött...meg adtam neki sűrített tejet is most, szerintem tejmérgezése lett...

Szegény. szegény halak...És az van, hogy az a kicsi aranyhal él, és még mindig ott úszkál a fél literes füstüvegből készült bögre alján...

A kiköltözés

Ez még hátra van, most hétvégén fog megtörténni...